bűnös

(- avagy a régi otthon)

gyűlölöm. ráépült nyolc évnyi emlékemre.
összenyomta a hortenziafejek apró szirmait,
s a parfümök kavalkádja elfedte a
lila akácok diszkrét illatát.
az udvari egyszobásunk mellett sem érződik gázszag.
a szomszéd néni igazi úrinő volt, de szerelmei után
csak a halállal tudott elszenderedni.
a házfelügyelő sem inti a gyerekeit, hogy
ne rohangáljanak, s nem csúfol senki gólyalábúnak.
a zongoraszó a táblabíró családjának
nappalijából a parkettákkal valamelyik
szegény ember kályhájában rég elduruzsolta
a szerelmi álmokat.
csak a gyermektelen idős házaspár
intarziás bonbonierje maradt meg és a
mosolyuk, amikor átnyújtották.
a karácsonyi angyal is elmenekült.
azóta az angyalaim bármikor és soha velem,
ahogy Isten. de ő  sem szólít már meg hihetően.
gyűlölöm a plázát.
agyonnyomta a gyermekéveimet.


2019-02-28-03.02.
Bara Anna(Zsefy Zsanett)

a végtelenségig

üstökösként száguld el a jelen
csak a kihalt napok vedlett bőre
emlékeztet a valaha érkezőkre
sztaniolba csomagolt csillagok
bökdösnek hamis illúziókkal
s mire rájövök hogy a mennybolt
nem más mint csecsebecse
becsukódik mögöttem az ajtó
a sarkokon Isten graffitije fentről
még ámulatba ejtőbb
a protonok és elektronok harcát
sohasem láttam
de addig nem vágyom megismerni
az ismeretlent amíg az utolsó utcakő is
tud valami újat a múltból sejtetni


2019.02.24.
Bara Anna (Zsefy)

a semmi-végen-2

csillagtüskék között üstökösraj suhan
számára ez lehet az utolsó futam
mikor elszabadult talán nem is éltem
épp hogy felsejlek most e kiszakadt fényben

száguldó csóváktól az ég hasad százra
robbanás hangja vet visszhangot a tájba
dobhártyát szaggatja perzselő az éjjel
késő lett felfogni e rohanó vészjel't

csillagtüskék között nem maradt már semmi
a testem elégett nem hiányol senki
míg balgán csodáltam e tünékeny képet
rám szakadt az egész istenverésnek


2018.11.30.-2019.02.22.
Zsefy Zsanett(Bara Anna)

hiábavaló

kinyitottam
majd becsuktam
napi százszor megtettem

nem kopott el
nőtt az átlag
nem tűnhet így betegnek

mindhiába
itt a várt nap
három helyett tíz is lett

el kén menni
nincs mit veszt'ni
amíg nincsen érintett

2019.02.22.
Bara

Beégett pillanatok

ahogy a szemem rád nyitottam
féltem majd eltűnsz mert lecsuktam
ahogy a léptem féltve lested
én még a lépted is követtem
amíg a gyermek bennem felnőtt
addig az együtt mindent átszőtt

soha nem látom már az irányt
újra legyőzött engem a hiány
s rádöbbentett hogy mindhiába
nem fokad meg a semmi ága
de úgy ölelem a régi képed
hogy az már szinte élővé tesz
anyám


2017.03.14.-2019.02.20.
Zsefy Zsanett

Kötél tűbe fűzve

...átirat...

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Mégsem hullott könnye.
Az örvényben körözve
is mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették, hogy
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Minden nap újra fűzte,
tűjével szívre tűzte,
de azon folt meg nem maradt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.
Zsefy Zsanett

Kötél tűbe fűzve -

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta a könnyét,
ha elragadta örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vehették:
elszakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

Ha éjjel újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.

Zsefy Zsanett

Korábbi átirat:

Elvira várta
- volt két szép lánya -,
hogy AKKOR majd fogják a kezét.

De egyik elengedte
- a mennyet keresve -,
s ő onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta könnyét,
ha elragadta az örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették:
elszakadtak az esték,
s nem zizeg a varrógép.

Naponta újra fűzte,
tűjével szívbe tűzte,
de azon folt mégsem tapadt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

2018.08.23.-18.10.30.-2018.02.12.

Zsefy Zsanett

***

Elmira várta,
- volt két szép lánya -
hogy akkor majd fogják a kezét.
Ahogy ő tette.
De egyik elengedte.
S a férje is elhagyta rég.
Első szülött lánya
fent még soká várna,
de idelent rideg a kék.
Mégsem látták sírni,
- tudta ki kell bírni -
hát mosolyt varrt, amikor félt.
Észre sem vették,
elszakadtak az esték.
A gépet már rozsda marja.
Teljesült a vágya,
hogy egyiket lássa,

a másikért megtenné újra.

***

cselszövők

amíg az őszi égen csillagokból mazsoláztak a felhők,
mellénk kuporodott az este. végigcirógatta tincseinket,
s a fák vérző levelein hintázó széllel kisebb vitába szállt.
a sötétség ura hatalmas hátizsákjában, mint túlélő csomagot
mindenhová magával cipelte a múltat. de a szikár szél vállán
nem fért el sok emlék. így nem csoda, hogy rég elhagyta a
pillanatot, amikor ugyanígy itt ültünk, rabul ejtve a csorgó
holdezüstöt. míg a rovarneszektől riadtan összebújva nevettük
ki egymás félelmeit, a hűvös szél jó ok volt a közeledésre.
manapság vastag felsőben ülünk egymás mellett.
de játszunk és eljátsszuk, hogy még így is fázunk,
és egy hatalmas pulcsit kötünk, s ha kész lesz
ketten bújunk bele, hogy megnevettessük a halált.

2019.02.08.

Bara Anna (Zsefy Zsanett)

nyomtalanul

- a szenvtelen c. versemből -

fekete-ribizli szemeket érlel az éjjel
hunyorgó csillagok
az utca fényhiányai
árnyakat borzolnak az elhagyott padokon
itt a holnap ugyanaz akár a tegnap
a ma szimpla másolat
míg szökőkútból kortyol a hajnal
csigolyáimból dalok rajzanak
de vannak akik már nem látnak
és nem hallanak
már fel sem kelek
az erekből elfogyott minden vértest
levegőben lóg a szívem
s ha kitakart testem majd elég
és a füstjét elragadja a forgószél
odafent oly mindegy lesz hogy jártam itt

2012.08.23.-2019.02.06.
Bara Anna

Dokkra ez a verzió:

Bara Anna nyomtalanul feketeribizli szemeket érlel az éjjel hunyorgó csillagok az utca fényhiányai árnyakat borzolnak az elhagyott padokon itt a holnap ugyanaz akár a tegnap a ma szimpla másolat még csigolyáimból dalok rajzanak de nem látnak és nem hallanak már fel sem kelek levegőben lóg a szívem s ha kitakart testem elég és a füstjét elragadja a  szél odafent is mindegy lesz hogy jártam itt