2016. augusztus 21., vasárnap

Gyermek, lelkek

egy episztola - a "féltés" x. átirata -


Szememre hányod, hogy
nem mosolygok eleget.
A múltat cipelem mindenhova,
rakosgatom szívbe, agyba.
Bár elengedhetném.
Pedig ők is azt szeretnék,
ha a túlvilágon tudnának róla.
Titokban reménykedem, annyira
talán nem szeretsz, hogy halálodig
te is halálomon keseregj.


2016.08.19.-2016.08.21.-2016.09.09.-2016.12.09.
Zsefy Zsanett

2 megjegyzés:

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...

Dokkra variáció-ajánlás...de sok benne az "is"....

Szememre hányod, hogy
nem mosolygok eleget.
A múltat cipelem mindenhova,
rakosgatom szívbe, agyba,
bár el is engedhetném.
Pedig ők is azt szeretnék,
ha a túlvilágon tudnának róla.
Titokban reménykedem, annyira
talán nem szeretsz, hogy halálodig
te is halálomon keseregj.

Zsefy Zsanett - Bakkné Szentesi Csilla írta...


Így esetleg...az 5. sor kettős értelmet nyerne...attól függően, hogyan olvassuk (fel):

Szememre hányod, hogy
nem mosolygok eleget.
A múltat cipelem mindenhova,
rakosgatom szívbe, agyba,
bár elengedhetném.
Pedig ők is azt szeretnék,
ha a túlvilágon tudnának róla.
Titokban reménykedem, annyira
talán nem szeretsz, hogy halálodig
te is halálomon keseregj.