állandóan a szememre hányja, hogy
nem mosolygok eleget.
a múltat cipelem mindenhova,
rakosgatom szívbe, agyba
ahelyett, hogy elengedném.
pedig ők is azt szeretnék,
ha tudnának róla.
titokban azért reménykedek,
talán nem szeret annyira, hogy
hiányomon haláláig keseregjen.
2016.08.19.
Zsefy Zsanett
(kóboráram)
Átirata: Gyermek, lelkek címmel későbbi dátum alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése