Anyám hangja

átirat 3.)

már megfoghatatlan
a fosztóképzős élet
felidézni képtelen szenvedek
hogy újra lássam
nekem évek múlva elő kell venni a fényképeket
anélkül külön-külön élesen villan még
mosolya szeme színe szemöldöke íve
és a szeretete erőlködés nélkül is
de a hangja
a hangrögzítő nélkül rám örökült
kegyetlen hiány


2016.04.19.-2016.05.16. (Dokk-os javított verzió)

Cédrus65 (Zsefy Zsanett)


átirat 2.)

már megfoghatatlan
a fosztóképzős élet
felidézni képtelen szenvedek
mások állítják hogy távozás után is
bennük él örökké változatlanul
hogy újra lássam a megerősítéshez
nekem évek múlva elő kell venni a fényképeket
anélkül külön-külön élesen villan még
mosolya szeme színe szemöldöke íve
és a szeretete erőlködés nélkül is
de a hangja
a hangrögzítő nélkül rám örökült
kegyetlen hiány

2016.04.19.-2016.05.05.
Zsefy Zsanett

*
(átirat 1.)

már megfoghatatlan
a fosztóképzős élet
idővel felidézni képtelen
hogy újra lássam
előveszem a fényképeket
anélkül még könnyedén bevillan
mosolya
szeme színe
a szeretete

de a hangja
a hangrögzítő nélkül
rám örökült
kegyetlen hiány

2016.04.19.-2016.04.28.
Cédrus65 (Zsefy Zsanett)


Eredeti:

már megfoghatatlan vagy
a fosztóképzős élet
felidézni képtelen szenvedek
mások állítják hogy távozás után is
bennük él örökké változatlanul
hogy újra lássalak a megerősítéshez
nekem évek múlva elő kell venni a fényképedet
anélkül külön-külön élesen villan még
mosolyod szemed színe szemöldököd íve
és a szereteted erőlködés nélkül is
de a hangodban megfoghatatlan maradsz
a hangrögzítő nélkül rám örökült kegyetlen hiány

egy korty a tegnapból - átirat 2016.

(Átirat...eredeti meghúzva)

ma is veled ébredtem anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
se fény se árny

nem kívánt díszlet már az ég
egy gyűlölt másvilág
hányszor álmodtad szép lesz
ha egyszer mennybe szállsz

de most sajdul minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
úgy adnék belőle jó anyám
egy szusszanásnyi tegnapot


 2011.05.01.-2016.04.27.
Cédrus65

Szatír a poéta

Levetkőzött.
Minden elképzelhető helyen
kidomborította izmait.
Százhetvennél és negyvenöt kilónál
emberfeletti művelet.

A tükörről az ezüst-amalgám
peregni kezdett.
Most jöhetne az, hogy a csodálattól,
de ennél prózaibb volt a helyzet:
ántik volt és hányatott sorsú.
Légypiszkos, homályos foltjain
elkenődött a látvány.
- Micsoda fantáziátlanság! -
gondolta a csontizmú, azzal kiállt az erkélyre.
Egy pár szőrszálban.
Azt néha szétnyitotta.
Természetesen csak és kizárólag a meleg miatt
a hasára varrt rímeit megszellőztetni.

Mikor mind kinn volt, bordáit döngette:
- Íme a hím, akin rím."

Évek múlva,  amikor elhunyt,
a halottkém nem hitt a szemének.
Az anorexiás testén
egyetlen verse volt a tetkó.

Nem ettem nem ittam mindig eztet írtam,
nagy költőt vesztettél bennem, a szatírban.
Megbomlott elmével varrattam e bőrre,
nem volt, ki megértse humorom elsőre.
Így e négysorosom őrzi majd emlékem
ha nem vagy nagyon smucig és felvéseted kőmre:

Itt nyugszik a vén poéta,
egy verse volt az sem téma.
Fölötte kő, hasán líra
nem sejteti, hogy Szatíra volt.

2016.04.21-22.-2016.08.02.-2017.01.19.

Zsefy Zsanett

A tízek...

2016.04.21. maradanDOKK-osaim:

Bakkné Szentesi Csilla	a lelki fájdalom anatómiája (2)			383
Bakkné Szentesi Csilla	empátia			99
Bakkné Szentesi Csilla	fagyos, forró			930
Bakkné Szentesi Csilla	képmás			314
Bakkné Szentesi Csilla	Látogatás-ok ())			274
Bakkné Szentesi Csilla	leszakadt			435
Bakkné Szentesi Csilla	Már a kezem se a régi ()			308
Bakkné Szentesi Csilla	Megszállott -			488
Bakkné Szentesi Csilla	toporgó ()			286
Bakkné Szentesi Csilla	Vasárnaptól (2)			316

A kilencek...

2016.04.17. maradanDOKK-osaim:

Bakkné Szentesi Csilla	a lelki fájdalom anatómiája (2)			382
Bakkné Szentesi Csilla	fagyos, forró			929
Bakkné Szentesi Csilla	képmás			313
Bakkné Szentesi Csilla	Látogatás-ok ())			271
Bakkné Szentesi Csilla	leszakadt			432
Bakkné Szentesi Csilla	Már a kezem se a régi ()			305
Bakkné Szentesi Csilla	Megszállott -			487
Bakkné Szentesi Csilla	toporgó ()			221
Bakkné Szentesi Csilla	Vasárnaptól (2)			314

Rubin Hód véd-elmében

Replika a http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39908 versre

Rubin Hód véd-elme-ben

Rubin Hódnak van ám esze, annál csak foga nagyobb,
Notthingham-i seriffnek is hamar jó leckét adott.
Amíg rágták, morzsolgatták hódok mellett a fákat,
ez a kis hód jól elkapta s megrágta azt az ágat.
Azóta nincsen utódja annak a pár hülyének,
akik azért rágtak be mert hódtól fogy a fakéreg.
Rubin Hód meg továbbra is építgeti a gátat.
Ez a dolga. Mi sem hagynánk védmű nélkül a várat.


2016.03.08.
*
Dokkon:
http://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=U2Vob2xzaW5jcw==&rare=189
http://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=U2Vob2xzaW5jcw==&rare=188

Hun a Luna fénye?

 - avagy Akármire Hangolódó -
(Téma: A holdfény létjogosultsága a költészetben...hiszen olyan  nincs is...plusz  reakció egy versveséző akcióra...)


Holdfénytelen volt megint a város.
Az orrát sem láthatta két kortárs.
A Hold képe pedig éjjel látszott.
Mert éjszaka volt. Az biz nem vitás.
De olyankor a fránya Hold pofátlan'
csak visszaveri a Nap sugarait,
mert önérzetes: "kell a francnak mástól
az a sok foton, még egyszer elvakít".
S míg gyűrött lett e tudástól a vánkos,
min hangtalan pihent a fenti pár,
holdfény sem zavarhatta az álmuk,
így agyalhattak arról még tovább.
De jött a hajnal - pirkadat volt régen -,
a város erre éledezni kezdett,
narancsot kent az égi habarcsba,
- hogy ki ne hagyjam ezt a szuper szettet -.
Bár igyekeztem, ne sokkolja túlzás,
ha versítészem versemre rábökött,
csak a "felpörög a köd mögött" sornál
érezte, hogy nem vagyok túl lökött.


2016.04.09-13.
Zsefy Zsanett

Az ominózus vers pedig a Hangolódó volt, amiben csak a kiemelt kép értékes a versítész szerint:

A pirkadatba ágyazott
utcák, terek, a házsorok
ölén merészen tépi szét
az éjszakai neglizsét
a hangtalanul érkező
miljó foton, s a kétkedő
vak ablakban amíg pihen,
falak mögött új nap piheg,
s hogy felpörög a köd mögött
az alvó város, rád köszön
egy kis bolond rigó amott,
füttyöget s ahogy ragyog
a nap szemére könny terül,
nevet talán ott legbelül,
és táncra kél sok fénytopán
a város zengő hangsorán.

Májusi színjáték - átirat

a város légcsöve
illattemető
bágyadt virágmezőből
inhalál
zsinórpadlásáról
esőt szitál az ég
és esténként
karmazsinra vált
június július
színfalak mögött
hogy csalnak az évszakok
nem vitás
a tavasz is improvizál
az ősz is amikor
a Napra kontyot tűz
mint a nyár


2014.05.15.--2016.04.04.
Zsefy Zsanett
*

Eredeti vers:
http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2014/05/majusi-szinjatek.html

Gyarapodott a maradanDOKK listám

2016. 04.01-től a nyolcak:
(A pillanatnyi kép: 2016.04.02.16:40)

Bakkné Szentesi Csilla	a lelki fájdalom anatómiája (2)			366
Bakkné Szentesi Csilla	fagyos, forró			918
Bakkné Szentesi Csilla	képmás			292
Bakkné Szentesi Csilla	Látogatás-ok ())			250
Bakkné Szentesi Csilla	leszakadt			422
Bakkné Szentesi Csilla	Már a kezem se a régi ()			266
Bakkné Szentesi Csilla	Megszállott -			476
Bakkné Szentesi Csilla	Vasárnaptól (2)			286

egyiket-másikat - replika

                        

Az egyiket-másikat c. versem (2015.06.17.) - http://lelekelek.blogspot.hu/2015/06/egyiket-masikat.html - átirata.

- valahol elrontottad -

pedig szimmetriára törekedtem

ha az egyik oldal kilógott

a másikon valamit hozzátettem

mikor elszakadt 
magamat hibáztattam szidtam 

néha

- őt is -

hiába volt minden akarat

neki tehetetlen voltam

- ezért is -

ha a kezem nem érte el

próbáltam lelkéhez érni

ha kettészakadtam

csonkán kezdtem vele újra 

- együtt élni -

de valahol elrontottam

és ezzel megyek el

- végleg -

már nem számít igazat ad-e

ha megölel -

                                         ne 
                                         reméljed -                                                                            

(2015.06.17.-2016.04.02.

Zsefy Zsanett