2025. június 23., hétfő

elkésett kérdések?


csillagbársony a holdköpeny. 
nem melegít mégsem. 
Isten vajon mire gondolt,  
hogy hidegen égjen? 

mire szánta a planétánk, 
s mire a halandót?
eltökélte félig készen  
hagyja ezt a bolygót?

nem voltam ott a kezdetnél,  
két ember elég volt,
pontnyi létem épp pixelnyi  
helyet, ha pocsékol(t).

sok milliárd képpontjai  
összeálltak végre,   
ez a világ - még láthatod -, 
háborúknak ért be.  

csillagbársony a holdköpeny  
vértől pöttyös ég, föld. 
fogy az idő vagy épp tágul?  
és hány sebet tép föl?

Isten tudja, ha elkészül,  
s olyannak mint régen, 
a restarttal háború lesz, 
vagy nagy világbéke?

Bara Anna
2025.06.23.

2025. június 21., szombat

a legeslegeslegelső

csillagváros utca egy 
'hol nagyszülei háza 
falu népe odagyült 
a poros udvarába 

máshol nem fért volna el 
ha vigad majd a násznép
ha búskomor mégúgyse 
a gazda ezért mást lép

cigányzene fátylas lány 
eperfáról csillag hullt 
míg az egyik csitrinek
mellkasában szikra gyúlt 

még csak öt volt a srác húsz 
tengerszeme vonzotta 
nem tudta hogy túsz szíve
akkor ezt fel sem fogta 
 
kisleányt a szőke srác 
táncra kérte remélve 
nyugtot talál azután 
ha más lányra cserél' le 

este jött a telihold 
hasa akár egy labda 
jóllakottan pislogott 
fa tövében egy macska 
 
hajnalban az ifjú pár 
akárcsak a vendégek 
kámfort játszott mindahány 
a Hold slepje szétszéledt 

csak a lányka nem fáradt 
szőke srác megigézte 
bár az unta nem látszott
tán még őrzi emléknek


2025.06.21.
Bara Anna

2025. június 12., csütörtök

időtlen

megfagyott az idő 
évek napok sora
jégcsapok a percek 
pillanatok nyoma
néha csendre vágytam 
mint lépni a béna
most ha szólnak hozzám 
fülemnek mind néma 
szeretőm a csend lett 
befont mint a lián
megfojt egyszer tudom 
lehet az én hibám
átlátszó lett minden 
talán nem is látnak
hiába nyüzsögnék 
az idökaptárban 
múltpáncélban járom 
jelen rögös útját
nem hagyja az idő 
hogy fordítsam rúdját
haladok előre 
nélküled hangtalan
amit még elhagyok 
tán nem lesz hasztalan

Bara Anna (Bakkné Szentesi Csilla)
2025.06.12.
(Bara naplóban a Dokkon.)

2025. június 8., vasárnap

az irányítószám megváltozott

 az ajtó nyitva de nem merek belépni 
bent ólom csizmát visel az idő 
kint varjú károg az útról letérni 
most kellene míg van hozzá tüdő 
szívverésem semmit sem mond másnak 
csak nekem fontos halk vagy dübörög
füleimbe zakatolva árad 
vagy elnémították a vérrögök
testem árnyék mit fáradtság vontat
ha rossz kabátként lóg rajta a múlt
a színeket tőlem is elloptad
így szürkeségből öröm ritkán gyúlt
ha írok is nem neked mint régen
ha írok is mint téged választott
nem vagyok már példa vagy igéret
az irányítószám megváltozott

Bara Anna
2025.06.08.

Korábbi verzió:
az útról letérni, az útra rálépni

az ajtó nyitva de nem merek belépni 
bent ólom csizmát visel az idő 
kint varjú károg az útról letérni 
most kellene míg van hozzá ütő 
szívverésem semmit sem mond másnak 
csak nekem fontos halk vagy dübörög
füleimbe zakatol vagy lágyan
bordáim közt izomként ücsörög
testem árnyék mit fáradtság vontat
ha rossz kabátként lóg rajta a múlt
a színeket tőlem is elloptad
így szürkeségből öröm ritkán gyúlt
ha írok is nem neked mint régen
ha írok is mint téged választott
azóta csak visszhang vagyok másnak
azóta egy út sem fogad jól

2025. június 6., péntek

Majd az idő


"az időt mint focipályát 
beszaladnom lehetetlen"
de veled elhittem 
hogy nekünk sikerül

a rajtnál még együtt 
egymáshoz igazítva léptünk
a rohanásban észre se vettük
a kapu talán maga a vég 

a sípszót sem hallottuk 
úgy biztattuk egymást 
ma a csend a társam 
míg az üres pálya vége 
homályba nem vész 

nélküled 
semmi nem változott 
és minden más lett
majd az idő hozzád visz
nem legyőz hanem elkísér

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)
2025.06.06.

Lefújás előtt

egy elfelejtett mérkőzésen 
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi

a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat

tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban

"az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen"
hát csak megyek előre
ahogy az idő velem

nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)

2025.06.06.

2025. június 4., szerda

A focipálya magánya

 "az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen"

mire elindulok már félidő 
mire kifújnám magam 
a mérkőzésnek vége

a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de 
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az 
ismeretlen jövő jut át rajta

a pillanatba kapaszkodnék
de hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom 
és meddig
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva 
a hálóját szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amíg a sípszó meg nem állít

azután csend

Bara
2025.06.04.