Marc Broussard: Solomon Burke ~ Cry To Me dalára szövegem

 Ahogy már a Dokk Naplómban - Bara/626 - írtam: Volt időszak, amikor zenék ihlettek versírásra, s volt, hogy azzal játszottam, hogy szöveget találtam ki dalokhoz. Ahogy az alábbi kedvencemhez is. Ezeknek a szövegeknek semmi köze a költészethez. Még dalszövegnek is lehet gyengusok, de kikapcsolódásnak időnként jó volt ilyennel is foglalkozni.

Most ismét megosztom - már előttem van, hogy vannak, akiknek kezd rángatózni a szemöldöke, esetleg a tikk kerülgeti.. :-) - mert megtaláltam azt az előadót, aki még jobban interpretálja a szövegemet... :D :D :D

Ez az előadó: Marc Broussard.

Evidens, hogy a szövegem Solomon Burke ~ Cry To Me dalára nem fordítás, és az is, hogy a szöveg csak a zenével együtt hallgatva "él". Címe(m): Csak a vágy ;)

 

Csak a vágy

jó vagy bébi nyomd ide a szád

ne rohanj még, hosszú az éj

csak a vágy kiált rád

csak a vágy kiált rád

ha hibáztál ne tagadd

de add magad

veled álmodok rég

átitat a kéj szerelmes fény

mi szemeidben ég

csak a vágy kiált rád

csak a vágy kiált rád

csak a vágy kiált rád

gyere gyere ölelj még

vaóó

ki a szívemnek kellene

de rég nincs itt már ó nincs

gyere te gyere te

gyengén ölelj át

óhó je

gyere hamar

nagyon akard

ó vigyázok rád

nekem nem kell más

csak a zene

ritmusos vágy

gyere bébi ne hezitálj 

ó

te csak szoríts

üvölts és ne bánd

őrült vágy

ölelj csak tovább

csak a vágy kiált rád

csak a vágy kiált rád

csak a vágy kiált rá-rá-rá-rá-....................rád

csak a vágy kiált rá-rá-rá-rá-....................rád

húúúúúúúúúúúúúúúhiiiiiiiije

hu

gyere hát

ohó je

2009. október 12.-2023. május

Zsefy (Bara)

Szívás

 https://www.facebook.com/groups/asszonysutyorgo/posts/3625247541079075

Robot Robi a család kincse 
megunta hogy mese nincsen
ő szív mindíg s a világból
annyit lát amin más táncol
megunva a cselédvoltát
otthagyta ezt a létformát
kiszökött a nyitott ajtón
s végigpörgött kerten tarlón
sajgó aksival körözve
az irányt csak rögtönözve
idegen tájra vetődött
a történet itt tetőzött
megíjedni sem volt kedve
arra nem volt kiképezve
így amikor már lemerült
kutyaól mellé települt
most is ott van arra várva
a család ha rátalálna
felkapná és hazavinné
s mindörökre megigérné
ha Robinak rossz a kedve
sepregetnek majd helyette
így tisztelve szívós múltját
követik majd Robi útját.

2023.05.27.

Bara

hiábavaló?

kit érdekelnek majd a verseim
a hajam színe s a terveim
hogy mire vittem s mit halasztottam
mennyit értem ha jól dolgoztam
hogy mit mondtam ha jó volt a kedvem
szállóigeként mit ismételgettem
hogy kaptam-e szidást gyermekfejemre
s büszkék voltak-e születésemre
hogy anyaként megbuktam vagy szerettek 
ahogy a szüleim neveltek
s ha csődöt mondtam kaptam-e vigaszt 
s tudod-e mi az 'mi még ma is riaszt

kit érdekel mindez ha nem leszek
maradtak-e bennem nyílt sebek

ki hiszi hogy emléke szikla
s nem gyorsan elhaló aprócska szikra
hogy ki volt és minek e földön
aki e pár sort most idekörmöl
ha a világ rohan s nem lassulhat
ki  hiszi hogy a múltja nem múl' majd

2023.05.19.

Bara

Út a véges végtelenben

 

 Kihalt, néma táj, kiszáradt tenger,
  mindenütt homokot kavar a szél.
  A forróság rögöket morzsol  szét,
  ölelkező sziklákra omlik az ég.
  Alatta rég bolyong  egy hontalan, szegény.
  Nagy útra indult: megkeresni a reményt.
  Bejárta már érte a föld sok szegletét,
  de hiábavaló volt minden lépte,
  révbe eddig sehol sem ért.
  Sors-koptatta idővel a vállán
  testét  gyilkos hőség hajtja.
  Fejében egyre kattog:
  ne állj meg, menj tovább!
  Feladni még nem akarja.
  Hallja a hangot:
  csak menj, menj, több kell!
  Ennyi nem elég!
  S ő húzza maga után
  élete összes semmijét.

  *

  Hallja a hangot
  csak menj, menj, több kell!
  Még ez nem elég!
  S ő kínnal keresi
  otthonát, a  vesztett reményt.

  *

  De víz nélkül hová tartasz?
  Merre mégy te, szegény?
  A kanyonban nem vár egy hűs csepp,
  csak két száraz öreg  fa
  eseng esőért az ég felé.
  De víz nélkül hová tartasz?
  Merre mégy te szegény?
  A kanyonban nem vár egy hűs csepp,
  s a két száraz öreg fa is
  hiába fordul esőért az ég felé.

  *

  Kiszáradt torka,
  panasza csontjába ég.
  Homokba markol
  elcsigázottan a kéz.
  Víz nélkül a hon szívében
  csak űr marad.
  Megroggyant térddel
  földre zuhanva
  imára fakad..

  *

  De víz nélkül hová tartasz?
  Merre mégy te, szegény?

  *

  Már nem megy  tovább.
  Számára  az út itt véget ért.
  Mire a kanyon ébred,
  az enyhe szél
  arcára teríti lepelnek
  a  haldokló reményt.

  2010.04.24.
  Zsefy Zsanett

*

 A vers Brano két fotójának - lsd Bara Naplóban -, és Brendan Perry: Medusa c. dalának hatására íródott...

http://www.youtube.com/watch?v=Zmq15GjsBW0

* 

Előző címe: a remény halála

útitárs

míg

valahol 
a napot kergeted 
itt csend nőtt a 
szobára

s mint borostyán
ha futtatják a házra
kiirthatatlan 
bennem terjedt el

kint sziréna üvölt
bent csend fészkel

a némaság hatalmas lába 
leteper

szél suhan
a fák fölött fényjel

lassan mennem  kell

..2023.05.15.
Bara Anna

Dokkra???

éjszakai intermezzo-5

a szemcseppes üveg már megint úgy repült be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta a szívében az ereket

- jaj, de ügyetlen vagyok
megint elejtettem -
s alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhetett volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta

a sötétben a nyitott szobaajtóban
álldogált az anyja
fel kellene kelned
gondolhatta

fel kellene kelnem
gondolta
csak egy-egy csepp

ám a sokadik ilyen éjszaka után 
inkább anyja jól ismert csoszogását
fészkelődése zajait az ágyon s a
megnyugtató hangokat várta 
ahogy alszik és elfelejti a műtéteit
a sugárkezeléseket
talán férje halálát is

de mozdulni sem volt ereje

pedig szerette

2019.05.13.-2019.05.20.-2020.02.04.-2020.10.06.-2023.04.27.-05.30.

Bara Anna

*

Dokkon:

Bara Anna éjszakai intermezzo-3 a szemcseppes üveg már megint úgy repült be a szobába mint a bomba szinte szétroncsolta a szívében az ereket - jaj, de ügyetlen vagyok megint elejtettem - s alig hallható szuszogás követte majd csend megkönnyebbülhetett volna de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta a sötétben a nyitott szobaajtóban álldogált az anyja fel kellene kelned gondolhatta fel kellene kelnem gondolta csak egy-egy csepp ám a sokadik ilyen éjszaka után inkább a jól ismert csoszogását a fészkelődés zajait az ágyon a megnyugtató hangokat várta ahogy alszik és elfelejti a műtéteket a sugárkezeléseket talán apja halálát is de kérdezni sem volt ereje pedig szerette