2020. március 11., szerda
életbezártak
a halaszthatatlan dolgok kétes kimenetelű
merényletté nőttek s a legnehezebb volt
eldönteni mi tartozik bele
a távolságot hiába adták meg méterekben
már nem lehetett tudni kihez-mihez mérten
az idő hatványozódó gyorsulásba kezdett
s akiket magával ragadott már nem menekülhetett
nem volt hova
a falak dermesztő magasságba nyúltak
láthatatlanná téve a lehetőségeket
s amíg egyre távolabbinak tűnt az élet
a levegőhiánynál a bezártságban
az elmaradt érintések fájtak a legjobban
2020.03.11.
Bara Anna
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Azt nem tudom, másnak mennyire nehéz vagy könnyű erről írni..ez tudom nem lett szép vers. nem lett katartikus. nem is szerettem volna túl dramatizálni. elég drámai anélkül is a helyzet. nekem nem volt könnyű, mert éppen az előbbiek miatt
bizonyos fokú távolságtartással igyekeztem megfogni/megjeleníteni mindazt, ami lényeges lehet. de bármennyire is igyekszünk távolságot tartani - az érzések, érzelmek, s az abból fakadó félelmek szinte minden embernél valamilyen formában utat törnek, mint pl - a lehet már sosem pótolható - ölelések/érintések majdani hiánya.
Megjegyzés küldése