apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt
otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
csak addig hagyta haladni amíg eldöntötte
holnap s mire bekúszott a hajnal
a kórházi ágyon vörös folyóvá dagadt
az infúziós álom
így hát két évbe sem tellett hogy az égbolton
minden gyémánt ismét strasszként sejlett
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy talán önként mentek
de a zárójelentés arról nem szólt
2018.10.01.
Bara Anna (Zsefy)
1 megjegyzés:
eredeti:
apám sosem hivatkozott a sorsra
s míg legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökte:
pupilláiban rekedt a múlt
otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
két évbe sem tellett hogy a Holdat
ismét lepedő takarta és az égbolton
minden gyémánt strasszá halványodott
a szenvedés rövid pórázra fogta elméjét
csak addig hagyta haladni amíg eldöntötte
s mire bekúszott a hajnal a kórházi ágyra
vörös folyóvá dagadt az infúziós álom
véletlen - gondoltam mind a kétszer
könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy nem maradt utánuk
csak egy hamis zárójelentés
Megjegyzés küldése