kicsordult a felhő
az ég ablakán
talán anyám feledte
azt kitárva
mikor egy eltévedt viharmadár
csőrében felvitte
apám karjába
pedig itt ülnek most is
velem szemben
s hogy egyszerre szólnak
minden rendben
helyre igazodnak a
pillérek oszlopok
és isten ujjáról
az égi műhelyből
kirajzanak az ecsetek
hogy színeket hordjanak
körös-körbe
a szürkét örökre eltörölve
fessek én is
szivárványszemű holnapot
2017.05.21-22.
Zsefy Zsanett
(2. átirat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése