2017. március 14., kedd
szülőm avagy pillanatok az örökkévalóságnak
ahogy a szemem rád nyitottam
ahogy a szemed már lecsuktam
ahogy a léptem féltve lested
ahogy a lépted is követtem
ahogy a gyermek bennem felnőtt
ahogy a lelked mindent átszőtt
ahogy legyőztél minden hiányt
úgy halványul lassan az irány
úgy törik szét az álmok vára
úgy döbbentve rá mindhiába
de úgy ölelem a régi képed
hogy az már szinte élővé tesz
2017.03.14.
Zsefy Zsanett
Átírva, más címmel: Beégett pillanatok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése