(A "lelkemre fektetlek" átirata)
utoljára még kibogozom
összekuszálódott szívdobbanásaimat
hogy megleljelek
elcsendesedve figyelem
amíg megtalálod a ritmust
majd beleolvadsz velem az egyenesbe
az ekg-görbe felett együtt érző szemek
s míg tagadom hogy elvágyok
már látom ahogy fent rád várok
de őrizlek
idelent
2014. 03.20.-2015.09.08.-2017.03.21.-2017.05.02.
Zsefy Zsanett
2017. március 22., szerda
2017. március 14., kedd
az Egyetlenhez
(Hazámhoz)
SEHOL MÁSHOL
meggyötört a világ szemed csillagfészek
csóvát húz az égen a felforrt indulat
őrizlek a mának tegnapból megtértet
a holnap se moshassa el a múltadat
kezemben tartalak legyél bár kifosztott
könnyezni nem fogok nehogy megriadj
betöltöd a szívem mint tengert a fodrok
míg vihar tépázza csak te nyújthatsz vigaszt
2017.03.14.
Zsefy Zsanett
SEHOL MÁSHOL
meggyötört a világ szemed csillagfészek
csóvát húz az égen a felforrt indulat
őrizlek a mának tegnapból megtértet
a holnap se moshassa el a múltadat
kezemben tartalak legyél bár kifosztott
könnyezni nem fogok nehogy megriadj
betöltöd a szívem mint tengert a fodrok
míg vihar tépázza csak te nyújthatsz vigaszt
2017.03.14.
Zsefy Zsanett
szülőm avagy pillanatok az örökkévalóságnak
ahogy a szemem rád nyitottam
ahogy a szemed már lecsuktam
ahogy a léptem féltve lested
ahogy a lépted is követtem
ahogy a gyermek bennem felnőtt
ahogy a lelked mindent átszőtt
ahogy legyőztél minden hiányt
úgy halványul lassan az irány
úgy törik szét az álmok vára
úgy döbbentve rá mindhiába
de úgy ölelem a régi képed
hogy az már szinte élővé tesz
2017.03.14.
Zsefy Zsanett
Átírva, más címmel: Beégett pillanatok
2017. március 7., kedd
Elmosódott kontúrok
Az Egyszer te is - változata...
A hatalmas ház a kerttel lassan összement.
Elszökkent a fák fejéről az ég.
Pedig majdnem elértem, mint kis gyerek.
Egyedül csak a plafont volt nehéz.
Amíg a gémeskút felhőket döfködött,
az öreg eperfa részegre itta magát.
Néha hallottam, ahogy a viharos szélben
kicsúfolják az éjszakát.
Az idősek háta egyre csak görbült,
mire kinőttem a sok mesét.
A világ meg egykedvűen teremtett
és temetett bármi lényt.
De Isten kivasalta, ami összement.
Előbb a gyerek tűnt el belőle.
És rádöbbentett a ház nem is kicsi.
A mennyezetet már nincs kivel elérjem.
A kert is kitágult. Ismét végtelen.
Minden újnak hat, pedig ódon.
Észre se vettem, úgy lettem öreg,
hogy a gémeskútra sem emlékezem.
Csak arra, hogy jobb volt.
2017.02.03.-2017.03.07.
Zsefy Zsanett
A hatalmas ház a kerttel lassan összement.
Elszökkent a fák fejéről az ég.
Pedig majdnem elértem, mint kis gyerek.
Egyedül csak a plafont volt nehéz.
Amíg a gémeskút felhőket döfködött,
az öreg eperfa részegre itta magát.
Néha hallottam, ahogy a viharos szélben
kicsúfolják az éjszakát.
Az idősek háta egyre csak görbült,
mire kinőttem a sok mesét.
A világ meg egykedvűen teremtett
és temetett bármi lényt.
De Isten kivasalta, ami összement.
Előbb a gyerek tűnt el belőle.
És rádöbbentett a ház nem is kicsi.
A mennyezetet már nincs kivel elérjem.
A kert is kitágult. Ismét végtelen.
Minden újnak hat, pedig ódon.
Észre se vettem, úgy lettem öreg,
hogy a gémeskútra sem emlékezem.
Csak arra, hogy jobb volt.
2017.02.03.-2017.03.07.
Zsefy Zsanett
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)