A pikszis amibe bekerülhettem volna

Az Isaszegi Alkotók, Költők, Írók Klubja felajánlotta, hogy tiszteletbeli pártoló tagjává választ. Megtisztelő felkérésüket megköszönve nem fogadtam el.
Azóta se kép, se hang. Pedig bíztam benne, hogy megértéssel, s talán egy rövidke "semmi gond" üzenettel elhessegetik a rossz érzést belőlem, hogy esetleg vérig sértettem akaratomon kívül azokat, akik rám (is) voksoltak.

A levél, a címzett megjelölése nélkül:


"Rendkívül megtisztelő, hogy rám (is) gondoltál/gondoltatok. Nehéz is a szívem, hogy azt kell írjam: hálás szívvel, de nem tudom elfogadni. 
Nem igazán akarok belemerülni, hogy miért, de az biztos, hogy csakis személyes okok, és azon belül egyre sokasodó egészségi problémáim akadályoznak benne.
Talán észre is vetted, hogy az utóbbi években - a fészt leszámítva - már alig keresem fel az irodalmi oldalakat. Vagy, ha megjelenek, akkor alíg-alig kommentelek. A fészen is - az idővonalamon kívül - szinte minden csoportból töröltem magamat. 
Ha nincs energiám mások műveire időt szánni, reagálni,  akkor nem tartom igazán fairnek, hogy tag legyek bárhol is. Ha néha mégis itt-ott rapszodikusan megjelenek az interneten, azok csak úgy "feldobált" művek. (Ahogy múlik az idő sokan már nem is olvassák. Igaz egyre kevesebbet írok, éppen az említett okból kifolyólag.) 

Kedves ...!
Remélem, hogy megértéssel fogadod, hogy a számomra nagyon elismerő, kedves felkérést sajnos vissza kell utasítsam. Kívánom, hogy más(ok)nál több szerencsével járj(atok)! Kívánok további sikereket a Klubnak! 
Ha lesznek interneten elérhető - nyílvános - AKIK-"olvasnivalók", igyekszem majd nyomon követni.
Még egyszer hálás köszönetem és kérlek, ne haragudj érte...!"