MaradanDOKK-osaim

Az "Emlékszőttes" c. versemmel bővült lista:

Bakkné Szentesi Csilla	a lelki fájdalom anatómiája (2)			468
Bakkné Szentesi Csilla	Anyám hangja ()			320
Bakkné Szentesi Csilla	Emlékszőttes			222
Bakkné Szentesi Csilla	empátia			315
Bakkné Szentesi Csilla	fagyos, forró			1025
Bakkné Szentesi Csilla	képmás			386
Bakkné Szentesi Csilla	Látogatás-ok ())			350
Bakkné Szentesi Csilla	leszakadt			502
Bakkné Szentesi Csilla	Már a kezem se a régi ()			405
Bakkné Szentesi Csilla	Megszállott -			597
Bakkné Szentesi Csilla	toporgó ()			383
Bakkné Szentesi Csilla	Vasárnaptól (2)			397

A pikszis amibe bekerülhettem volna

Az Isaszegi Alkotók, Költők, Írók Klubja felajánlotta, hogy tiszteletbeli pártoló tagjává választ. Megtisztelő felkérésüket megköszönve nem fogadtam el.
Azóta se kép, se hang. Pedig bíztam benne, hogy megértéssel, s talán egy rövidke "semmi gond" üzenettel elhessegetik a rossz érzést belőlem, hogy esetleg vérig sértettem akaratomon kívül azokat, akik rám (is) voksoltak.

A levél, a címzett megjelölése nélkül:


"Rendkívül megtisztelő, hogy rám (is) gondoltál/gondoltatok. Nehéz is a szívem, hogy azt kell írjam: hálás szívvel, de nem tudom elfogadni. 
Nem igazán akarok belemerülni, hogy miért, de az biztos, hogy csakis személyes okok, és azon belül egyre sokasodó egészségi problémáim akadályoznak benne.
Talán észre is vetted, hogy az utóbbi években - a fészt leszámítva - már alig keresem fel az irodalmi oldalakat. Vagy, ha megjelenek, akkor alíg-alig kommentelek. A fészen is - az idővonalamon kívül - szinte minden csoportból töröltem magamat. 
Ha nincs energiám mások műveire időt szánni, reagálni,  akkor nem tartom igazán fairnek, hogy tag legyek bárhol is. Ha néha mégis itt-ott rapszodikusan megjelenek az interneten, azok csak úgy "feldobált" művek. (Ahogy múlik az idő sokan már nem is olvassák. Igaz egyre kevesebbet írok, éppen az említett okból kifolyólag.) 

Kedves ...!
Remélem, hogy megértéssel fogadod, hogy a számomra nagyon elismerő, kedves felkérést sajnos vissza kell utasítsam. Kívánom, hogy más(ok)nál több szerencsével járj(atok)! Kívánok további sikereket a Klubnak! 
Ha lesznek interneten elérhető - nyílvános - AKIK-"olvasnivalók", igyekszem majd nyomon követni.
Még egyszer hálás köszönetem és kérlek, ne haragudj érte...!"

Versszűl(et)és

Betűkre ülve száguldanék,
de védenem kell édes terhemet,
hát gondolatok között lassulok
értelmet keresve bennük,
hogy magam formázzam meg neked.
Nem egzaktot, csak versekben
lineáris egyenletekkel kifejezhetetlen
valós képek zaklatott sorát,
hogy ha a nyomtatóból kikecmergek
felismerj és értsd te is
kínlódásom valódi okát.
És olyan  tapintható legyen,
mint első édes magzatmozdulás.
Mint születés után szemedbe ötlő
egyedi és mégis kettős hasonlatosság.


2011.05.23.-2016.09.25.
Zsefy Zsanett

A kapcsolat megszakadt

- x. verzió -

Nem tudom már felidézni hangodat,
elmenteni érintésed melegét,
de a kezem ösztönösen
ma is a telefon után nyúl.

Tizenkét év nagy idő.
A vonalat törölték azóta.
Az e-mailek is sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.
A gépemen mindig ez az üzenet:
hibás vagy nem létező e-mail cím.

Holnap inkább tárcsázok.
Csak hatjegyű szám. Egyszer eltalálom,
s akkor a telefont ismét felveszed.
Hallom ahogy mondod: vigyázz magadra!
Majd kattanás. Búgó hang.


2011.11.01.-2016.09.20.-2017.01.30.
Zsefy Zsanett

Halálra váltan vártam - a DOKK-on -

A Gyors Gyilkosba általában a gyors halállal is kiegyező, de egyáltalán nem életunt  írástudók, ~mímelők, ~bíbelők tesznek fel verseket.  Ez az életre-halálra elszántak küzdőtere.
Pár napja várom én is  - ha a sors úgy hozná - a kegyes- kegyetlen, hirtelen halált.
Sajnos - más körülmények között azt mondanám, szerencsére - hiába.
Így kénytelen-kelletlen önkezemmel végzek magammal:

illanna: ketrecben

magamba zártam a kintet
ahogy a világ magába zárt
ketrecem lett az Univerzum
benne én
a tömegbe gyűrt magány

A központozás hiányán túl már megakaszt az első két sor hasonlata. Először is, itt van az, hogy magamba zártam a kintet. Lehet, hogy a lakáson kívüli térre, utcára, vagy kertre gondol? Esetleg, ha éppen a fürdőszobában rekedt a szerző, akkor a szobára...?  ....és a kivágyódását jelzi a már elviselhetetlenül párás közegből? De nem tud kimenni, így nem marad más, mint a nosztalgiázás egy a konyhában vagy éppen a nappaliban szabadon elköltött reggeli, ebéd vagy vacsora után, amikor a bezárt fürdőszoba ajtó nem gátolja a mozgásában?
Tehát gőze sincs az olvasónak, hol és mekkora az a kint.

A második sor hasonlóan elmeszaggató. A világ, az Univerzum talán dróthálóval van körülvéve? Ugye, hogy nem? Akkor feleslegesen miért provokáljuk a nagy közönséget? Se villanypásztor, se kerítés, se egy nyamvadt ketrec hálóval,  csak a nagy semmi....Már mint egyetemesen és eltekintve mindattól, ami mégis akár kézzel, akár kézzel sem fogható.

Innen már evidens, hogy a harmadik sor hazugság! Finomabban szólva: kamu. Nincs is értelme magyarázni.

A 4. és 5. sor már ismerős. Mondhatni lassan-lassan toposz. Anno még babérleveles/leveses költőnk Zsefy "mondta" egy el sem híresült versében.
Ebből kifolyólag akár az egész szöveg kidobható. Lenne. Én mégis adok egy esélyt, akár illanna innen, akár nem:
Ezzel a 3 sorral még lehetne valamit kezdeni:

ketrecem lett az Univerzum
benne én
a tömegbe gyűrt magány

ha a címet mondjuk így változtatná meg:

hullajó

Galaktikus kórisme

Ez a "Csillagjég" versem új címmel, átszerkesztve.


Csillagokat prüszköl a Hold.
Ráfagy mind az éjüstre.
A föld felett ezért ragyog
milliónyi jégtüske.

Korcsolyázna rajtuk a Nap,
ha nem lenne nagy beteg,
virradatra felolvasztja
homlokával a jeget.

Nincs bajára semmi gyógyír.
(Éjszakákat hajnal vált.)
Nappal lázas, éjjel lángsír,
a Hold ezért fagyban jár.


2014.09.06.-2016.09.05.
Zsefy Zsanett
(illanna)

Kórházi etűdök

- A réges-régi kategória újabb darabja...korábbi címe: Tíz körömmel -


Kilincsen matat a kezem.
Nyitom vagy csukom,
már érdektelen.

Hirtelen minden fontos
mégis halasztható.
Sebből szakad a mégnemadhatom.

Már a semmihez is ragaszkodom.


2011.10.18.-2016.09.06.
Zsefy Zsanett

Hiánycikk

Ez is egy réges-régi: Korábbi címe: Ami hiányzik
*

Lábujjhegyen settenkedem,
hogy el ne riasszam.
Piszt - mondom,
de saját hangjától nem érti,
csak szemét mereszti
értetlenül,
s ahogy székében hátradőlve
lábát keresztbe rakja
valami feljajdul.

A jóindulatból a szuflát
megint kinyomta.
Sosem tanul.


2010.03.29.-2016.09.06.
Zsefy Zsanett 
(illanna)

páratlan sűrítmény

Az alábbi próbálkozások után a legújabb verzió itt olvasható Demensek címen:

http://lelekelek.blogspot.hu/2017/01/demens-zip.html

a.
a tömörített hiány kicsomagolásakor
rá kellett eszmélnem
a részletekben sincs más mint
a teljes egészben
hiába szépíteném

a semmi tartja össze
az emléktelenséget

2016.09.06.

Zsefy Zsanett

(illanna)

b.
a tömörített hiány kicsomagolásakor
rá kellett eszmélnem
a részletekben sincs más mint
a teljes egészben
hiába szépíteném
a semmi tölti ki az emléktelenséget


2016-09-07.
Zsefy Zsanett

c.

Blamázs

Eljöhet az az idő amikor
a tömörített fájl kicsomagolásakor
rá kell eszmélned,
a részletekben sincs más,
mint  a teljes egészben.
A semmi tartja össze
az emléktelenséget.


2016-09-07.-2016.10.13.
Zsefy Zsanett

emlékszőttes

itt-ott megkopott
foszló emlékszőttesek
színes fonalai közt kutakodom

hiányos keresztszemek közé
öltött találkozások bogát
gubancolnák ki ujjaim
de még
gyakorlatlan kezem

s a tű fájdalmasan talál
mellé
mindig a szívembe

2010.10.24.
Zsefy Zsanett
(illanna)

*
Majdnem elveszett ez a régi versem...így utólag idementettem. Bár valahol még biztos fellelhető.