Elfogadta, habár tudta: "Ej, ráérünk arra még!"
Most odalent dilemmázik, jobb lett volna várni tán,
"Lehet mégis megbocsátna az én kicsi Fánikám!"
Idelent meg nagy a sötét, a föld meg oly porhanyós,
amilyen a bús életben sosem lehet egy anyós.
Összeadva és kivonva életet és a halált,
jobb lett volna kettő között egy kicsit rossz házasság.
Akkor most a Fáni keze simogatná fejemet,
amíg napa levágná a nyakamról a kötelet.
Sóhajtanám: jaj, meghalok. Ők kórusban: ne reméld!,
s egy mondatom ismételnék: "Ej, ráérünk arra még!"
2016.02.20.-2017.05.03.
Ötletadó: DOKK- "Só, mi?" naplóbejegyzése:
http://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=U8OzLCBtaT8=&rare=51
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése