Tudatalatti

(Álmok 1.)

Megpróbált felébredni, hogy majd álmába
visszazuhanva onnan folytathassa
ahol még elviselhető.
De nem jutott tovább egy szemrebbentésnél,
és minden kezdődött elölről.

Pedig érezte, ilyet soha.
Miért mászna a szomszéd vállára
egy olyan vágány mellett
ahová nem érkezett az életben még vonat.
Onnan se látná meg, ha nincs.
És hogy lökhette
a soha el nem robogó vonat elé?
Ahogy szedegette a szomszéd darabjait
érezte, hogy képtelenség.

Tanácstalanul álldogált az ajtó előtt.
Vajon hogy került ide?
A szomszéd kutyája nyitott ajtót.
(Megesküdött volna rá, hogy egyedül élt.
Senkivel sem kommunikált.
Mindenkivel haragban volt.)

Meghoztam a gazdit, mondta gondolatban.
Először úgy érezte, hogy valami jót csinált
egy macskagyűlölővel és ez összezavarta.
Tegye az ágyra! Majd csak összeszedi magát,
válaszolta szó nélkül a komondor.

Hirtelen felnézett. Éjjel kettő.
Gyorsan behunyta a szemét,
és még visszament álmába, hogy
megtanítsa a komondort beszélni,
mielőtt a vonat befutna.


2016.02.10.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/