a tetszhalott

a lassú hömpölygésben sodródó faágak
műanyag palackok között már
nem bukkantak fel halak amikor
a szennyes-zöld magával rántotta
álmaival talán épp egy örvénybe fúlt
de előtte még látta ahogy
narancsos körvonalát a horizont
kétségbeesetten ringatta a hullámokon
túl messze volt hogy megmentse
megérinteni sem maradt idő
a folyó végül befogadta

mindennapos dolog hogy
elragadja a víz alkonyatkor
         


2016.02.26.
Zsefy Zsanett

a tetszhalott - átirat:

a lassú hömpölygésben sodródó faágak műanyag palackok között már nem bukkantak fel halak amikor a szennyes-zöld magával rántotta álmaival talán épp egy örvénybe fúlt de előtte még narancsos körvonalát a horizont  kétségbeesetten ringatta a hullámokon túl messze volt hogy bárki megmentse de a folyó ismét befogadta hiszen mindennapos dolog hogy a víz elragadja a napot alkonyatkor                       2016.02.26.-2020.08.12. Zsefy Zsanett (Bara Anna)

idejétmúlt attrakció

már feltekertem és zsákba kötve
a szekrény aljába süllyesztettem


mégis nap mint nap elfújom a régi dalodat
kígyóbűvölőnek képzelve magam
olyankor kibomlik a zsák szája
és kidugod a fejedet
süketen is bele-belesziszegsz a furulyaszóba
s én eljátszom hogy
rossz mutatványos vagyok
aki fél tőled

pedig csak attól pánikolok
hogy minden hiába
a múlt marása már soha nem lesz olyan élethű
mint a mai


2016.02.24.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/

szemtől szemben

bebábozódott csillagok bontanak este szárnyat
s az íriszemre ezüstport pöttyöznek
csak te láthatod ahogy magadat is benne/m/
amíg el nem fárad a szemem és
lehunyom végül

2016.02.24.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/

Parttalan

 

kikukucskált a házából
épp éjfélt ütötte az óra a falon
amíg sebhelyeit a kakukk ápolta
a nagymutató csak ment
ment
ment tovább
egyre megy
motyogta a kettes a hármasnak
a négyes rábólintott
ugyanígy a többi
egészen tizenkettőig
egyre megy mondta akkor az
újra
egyre
a nagymutató meg csak ment
egyre
egyre
egyre
s akkor kikukucskált a házából
épp éjfélt ütötte az óra a falon
amíg sebhelyeit a kakukk ápolta
a kismutató csak ment
ment
ment
tovább
egyre megy
motyogta a kettes a hármasnak
a négyes rábólintott
ugyanígy a többi
egészen tizenkettőig
egyre megy mondta akkor az
újra
egyre
a kismutató meg csak ment
egyre
egyre
egyre
s akkor kikukucskált a házából
épp éjfélt ütötte az óra a falon
a kakukk - ugyanaz a fazon -
már így meditált
eddig sem jutottam ötről a hatra
egyre megy akkor is ha az éjfélt
ez a kurva óra helyben hagyja
azzal huss elrepült
miközben a mutatókra
egy-egy madárpötty került

2016.02.19.-2016.02.21.
Ihlette a Dokk új "félmegyei" trollja ...

Szalmaillattakaró - átirat

A ház megroppant ablakán
a fény hiába vert tanyát.
Homályüvege eltakart
mindent, ami mást zavart.
Vaskályha előtt pár hasáb:
néhanapnak tűznyaláb.
Takarónak szalmaillat.
Konyha padján szó, ha illant:
a hang ölelt. Anyám, a szép,
köntöse volt sok nehéz év.
Arcán lázpír virágszirom,
fagyott éjben dúló viszony.
De ő dalolt s a festett ég
tüzet csiholt. Ma bennem ég.
A fáj sem fájt, ha szállt a szó,
a ringató. A ringató.


2010.12.06-2016.02.26.
Zsefy Zsanett

illusztráció az internetről

Vigasz - Pató Pál hirtelen halálára

Jött a Halál s Pató Pálnak felajánlotta kezét.
Elfogadta, habár tudta: "Ej, ráérünk arra még!"
Most odalent dilemmázik, jobb lett volna várni tán,
"Lehet mégis megbocsátna az én kicsi Fánikám!"
Idelent meg nagy a sötét, a föld meg oly porhanyós,
amilyen a bús életben sosem lehet egy anyós.
Összeadva és kivonva életet és a halált,
jobb lett volna kettő között egy kicsit rossz házasság.
Akkor most a Fáni keze simogatná fejemet,
amíg napa levágná a nyakamról a kötelet.
Sóhajtanám: jaj, meghalok. Ők kórusban: ne reméld!,
s egy mondatom ismételnék: "Ej, ráérünk arra még!"

2016.02.20.-2017.05.03.

Ötletadó: DOKK- "Só, mi?" naplóbejegyzése:
http://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=U8OzLCBtaT8=&rare=51

Tudatalatti

(Álmok 1.)

Megpróbált felébredni, hogy majd álmába
visszazuhanva onnan folytathassa
ahol még elviselhető.
De nem jutott tovább egy szemrebbentésnél,
és minden kezdődött elölről.

Pedig érezte, ilyet soha.
Miért mászna a szomszéd vállára
egy olyan vágány mellett
ahová nem érkezett az életben még vonat.
Onnan se látná meg, ha nincs.
És hogy lökhette
a soha el nem robogó vonat elé?
Ahogy szedegette a szomszéd darabjait
érezte, hogy képtelenség.

Tanácstalanul álldogált az ajtó előtt.
Vajon hogy került ide?
A szomszéd kutyája nyitott ajtót.
(Megesküdött volna rá, hogy egyedül élt.
Senkivel sem kommunikált.
Mindenkivel haragban volt.)

Meghoztam a gazdit, mondta gondolatban.
Először úgy érezte, hogy valami jót csinált
egy macskagyűlölővel és ez összezavarta.
Tegye az ágyra! Majd csak összeszedi magát,
válaszolta szó nélkül a komondor.

Hirtelen felnézett. Éjjel kettő.
Gyorsan behunyta a szemét,
és még visszament álmába, hogy
megtanítsa a komondort beszélni,
mielőtt a vonat befutna.


2016.02.10.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/

Art túró

Kurkadta benyázló ferneklő fikkhanyát,
rábiskolt szemernyit vájlikha Pitytalpa.
Seperte sunkaját leverve vargaján,
nicsakmi agylangyát tengyelte lószarka.
Bepistult mélazsüt támadta múltvernye,
veztornyi lósunya impolgó hímpora,
orrposztó Nímfala szűgyengelt tompegyen:
terpengő Szálince, ó, lila Timporja!
Süheggyünk, süheggyünk ameddig leng mellén,
azután kuskorjunk késmártó gömborba.
Altúrta hopszágynak Roxána csencsergét
tunkoljad eladdig imádba, Art Torka.


2016.02.09.
Zsefy Zsanett/Cédrus65/

Hol volt, hol nem egy farkas

Átirat:
Hol volt, hol nem egy farkas

Kihűltek a napok, pedig hogy őriztem.
Egy része sem izzik, mind mint hideg kő.
Vártam hogy, ha kérem felolvasztja Isten.
Biztos van, amiben maradt látens hő.

Neked ez az élet testre szabott álom.
Mesehős vagy abban. Az egyedül maradt.
Hiába üvöltök. Sztoridból hiányzom.
A vezérfonalat rég széjjelszaggattad.

Egyszer úgy írd újra, ember legyek benne,
Aki hasonlít'na egy farkasra is tán.
Néha, bár hibázna, megérné a reggelt.
Csapdából mentenéd, mert felé is nyitnál!


2016.02.08.-2016.06.27.-2016.12.14.-2017.06.26.
Zsefy Zsanett

*
eredeti:

Kihűltek a napok, pedig hogy őriztem.
Egy része sem izzik, mind mint hideg kő.
Vártam, hogyha kérem felolvasztja Isten.
Biztos van amiben maradt látens hő.

Neked ez az élet testre szabott álom.
Mesehős vagy abban. Farkas, ha akad,
hiába üvöltök sztoridból hiányzom.
A vezérfonalat rég széjjelszaggattad.

Egyszer úgy írd újra, ember legyek benne.
Vagy hasonlíthatna egy farkas kicsit rám.
Néha, bár hibáznék, megérném a reggelt.
Csapdából menthetnél, ha felém is nyitnál!


2016.02.08.-2016.06.27.
Zsefy Zsanett