avagy amikor a költő (sem) látja a végét...
Ha lehetnék meghökkentő, figyelne tán a világ,
sárgalázból fehér kendő, amit csak a hideg ráz.
Körben szikla, lennék árok, amiben úgy elvesznél,
elmondhatnád nem találod magadat, lehúzlak én.
Kapaszkodnál a hiányba, tenger ágya fogja vagy,
látod mondtam, hogy hiába, ha túl messze van a part.
Csendes itt az óceán is, nevemet nem zengi hab.
Tajtékozva kire vársz? Rég Mariana árka tart.
2015.04.25.
Cédrus65
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése