2016. szeptember 14., szerda

Halálra váltan vártam - a DOKK-on -

A Gyors Gyilkosba általában a gyors halállal is kiegyező, de egyáltalán nem életunt  írástudók, ~mímelők, ~bíbelők tesznek fel verseket.  Ez az életre-halálra elszántak küzdőtere.
Pár napja várom én is  - ha a sors úgy hozná - a kegyes- kegyetlen, hirtelen halált.
Sajnos - más körülmények között azt mondanám, szerencsére - hiába.
Így kénytelen-kelletlen önkezemmel végzek magammal:

illanna: ketrecben

magamba zártam a kintet
ahogy a világ magába zárt
ketrecem lett az Univerzum
benne én
a tömegbe gyűrt magány

A központozás hiányán túl már megakaszt az első két sor hasonlata. Először is, itt van az, hogy magamba zártam a kintet. Lehet, hogy a lakáson kívüli térre, utcára, vagy kertre gondol? Esetleg, ha éppen a fürdőszobában rekedt a szerző, akkor a szobára...?  ....és a kivágyódását jelzi a már elviselhetetlenül párás közegből? De nem tud kimenni, így nem marad más, mint a nosztalgiázás egy a konyhában vagy éppen a nappaliban szabadon elköltött reggeli, ebéd vagy vacsora után, amikor a bezárt fürdőszoba ajtó nem gátolja a mozgásában?
Tehát gőze sincs az olvasónak, hol és mekkora az a kint.

A második sor hasonlóan elmeszaggató. A világ, az Univerzum talán dróthálóval van körülvéve? Ugye, hogy nem? Akkor feleslegesen miért provokáljuk a nagy közönséget? Se villanypásztor, se kerítés, se egy nyamvadt ketrec hálóval,  csak a nagy semmi....Már mint egyetemesen és eltekintve mindattól, ami mégis akár kézzel, akár kézzel sem fogható.

Innen már evidens, hogy a harmadik sor hazugság! Finomabban szólva: kamu. Nincs is értelme magyarázni.

A 4. és 5. sor már ismerős. Mondhatni lassan-lassan toposz. Anno még babérleveles/leveses költőnk Zsefy "mondta" egy el sem híresült versében.
Ebből kifolyólag akár az egész szöveg kidobható. Lenne. Én mégis adok egy esélyt, akár illanna innen, akár nem:
Ezzel a 3 sorral még lehetne valamit kezdeni:

ketrecem lett az Univerzum
benne én
a tömegbe gyűrt magány

ha a címet mondjuk így változtatná meg:

hullajó

2016. szeptember 6., kedd

Galaktikus kórisme

Ez a "Csillagjég" versem új címmel, átszerkesztve.


Csillagokat prüszköl a Hold.
Ráfagy mind az éjüstre.
A föld felett ezért ragyog
milliónyi jégtüske.

Korcsolyázna rajtuk a Nap,
ha nem lenne nagy beteg,
virradatra felolvasztja
homlokával a jeget.

Nincs bajára semmi gyógyír.
(Éjszakákat hajnal vált.)
Nappal lázas, éjjel lángsír,
a Hold ezért fagyban jár.


2014.09.06.-2016.09.05.
Zsefy Zsanett
(illanna)

Kórházi etűdök

- A réges-régi kategória újabb darabja...korábbi címe: Tíz körömmel -


Kilincsen matat a kezem.
Nyitom vagy csukom,
már érdektelen.

Hirtelen minden fontos
mégis halasztható.
Sebből szakad a mégnemadhatom.

Már a semmihez is ragaszkodom.


2011.10.18.-2016.09.06.
Zsefy Zsanett

Hiánycikk

Ez is egy réges-régi: Korábbi címe: Ami hiányzik
*

Lábujjhegyen settenkedem,
hogy el ne riasszam.
Piszt - mondom,
de saját hangjától nem érti,
csak szemét mereszti
értetlenül,
s ahogy székében hátradőlve
lábát keresztbe rakja
valami feljajdul.

A jóindulatból a szuflát
megint kinyomta.
Sosem tanul.


2010.03.29.-2016.09.06.
Zsefy Zsanett 
(illanna)

páratlan sűrítmény

Az alábbi próbálkozások után a legújabb verzió itt olvasható Demensek címen:

http://lelekelek.blogspot.hu/2017/01/demens-zip.html

a.
a tömörített hiány kicsomagolásakor
rá kellett eszmélnem
a részletekben sincs más mint
a teljes egészben
hiába szépíteném

a semmi tartja össze
az emléktelenséget


2016.09.06.
Zsefy Zsanett
(illanna)

b.
a tömörített hiány kicsomagolásakor
rá kellett eszmélnem
a részletekben sincs más mint
a teljes egészben
hiába szépíteném
a semmi tölti ki az emléktelenséget


2016-09-07.
Zsefy Zsanett

c.

Blamázs

Eljöhet az az idő amikor
a tömörített fájl kicsomagolásakor
rá kell eszmélned,
a részletekben sincs más,
mint  a teljes egészben.
A semmi tartja össze
az emléktelenséget.


2016-09-07.-2016.10.13.
Zsefy Zsanett

2016. szeptember 5., hétfő

emlékszőttes



itt-ott megkopott
foszló emlékszőttesek
színes fonalai közt kutakodom

hiányos keresztszemek közé
öltött találkozások bogát
gubancolnák ki ujjaim
de még
gyakorlatlan kezem

s a tű fájdalmasan talál
mellé
mindig a szívembe



2010.10.24.
Zsefy Zsanett
(illanna)

*
Majdnem elveszett ez a régi versem...így utólag idementettem. Bár valahol még biztos fellelhető.

2016. augusztus 30., kedd

nyom nélkül(iek)

 avagy

a csendes kitartók


vagyunk
néhányan
néma megértésben
együttérzésben
örökös remény
telenségben
jelen
téktelen
ségünk tudat
ában
izmos izmusok
dilettáns nyom
követőiként

de követ ő is még
mert kell a közön
meg az elhatároló
különb
ség


2016.08.30.
kóboráram

nyomdok(k)

nyom nélkül(iek) 2. - avagy ködben is lehet jót... -


talán hisztisen falba kellene verni a fejemet
vagy hogy fájdalommentesen is
érzékeltethető legyen
minden szépelgést mellőzve
hatásvadász kirohanásokkal
esetleg durva szavakkal megspékelve
a képernyőbe préselni
a mellőzöttség érzésének
érinthetetlenné
nemesült esszenciáját:
azt a kalapnyit


2016.08.30.
kóboráram


Ha egy ajtót egy-két csengetés után sem nyitnak ki, akkor úgy veszem, hogy vagy nincs otthon senki, vagy nem kívánnak beengedni. Sosem vertem eddig még ököllel ajtót, hogy észrevegyenek, beengedjenek. Csengetni is csak kényszerűségből teszem: ha csak csendben állok egy ajtó előtt, nem tudhatják, hogy ott vagyok.
(Persze vannak kivételek: otthon a kutyám és a macskáim már akkor kiültek várni az előszobába, amikor még csak a lépcsőházi kaput nyitottam ki...De ők extrém érzékeny lények (voltak). Ezt nem várom/várhatom el senki emberfiától.)
 De többed magammal állok már mióta egy ajtó előtt. Van aki becsöngetett már többször is és bebocsájtást nyert.  Én eddig abban bíztam, ha a kukucskálón kipillant a házigazda, akkor engem is észrevesz a bekéredzkedők sorában.
De vagy nagyon aprócska vagyok, vagy nagyon unszi, mert semmi reakció...Én reménykedem, hogy az első feltételezés nem telitalálat. A második e megnyilvánulásom után már lehetséges... :))
Csoda, ha lassan, de biztosan besokalltam?

*

2016. augusztus 27., szombat

Pedig álmom a vers



Írni szeretnék, de egyre azt érzem,
soha nem érhet el hozzád szavam.
Lehet a gondolat szép, de a vége,
hogy papírra vetve haszontalan.

Pergetem naplóm lapjait. Holtak.
Semmi nem érdekel. Nincs türelem.
Belém ivódott akár egy vonzat:
síromig kísér és küzd ellenem.


2016.08.27.-28. 11:39.
Zsefy Zsanett
(kóboráram)

2016. augusztus 25., csütörtök

Szalmaillattakaró

- átirat 2-

A ház megroppant ablakán
a fény hiába vert tanyát.
Homályüvege eltakart,
hogy titkolja mi mást zavart.
A kályha előtt pár hasáb:
csak néhanapra tűznyaláb.
Takarónak szalmaillat.
Konyha padján szó, ha illant:
a hang ölelt. Anyám, a szép,
köntöse volt sok durva év.
Arcán lázpír virágszirom,
fagyott éjben dúló viszony.
De ő dalolt, és könnyedén
tüzet csiholt. Ma bennem ég.
A fáj sem fájt, ha szállt a szó,
a ringató. A ringató.



2010.12.06-2016.08.25.
Zsefy Zsanett