ami hiányzik

lábujjhegyen settenkedem,
hogy el ne riasszam.

pszt! - mondom,
de saját hangjától nem érti,
csak szemét mereszti
értetlenül,

s ahogy székében hátradőlve
lábát keresztbe rakja
valami feljajdul.

a jóindulatból a szuflát
megint kinyomta

kár, hogy sosem tanul.

2010.03.29.

Zsefy Zsanett