a katona

szerette a fű zizegését 
télen léptei alatt a hó roppanását hallgatni
most csak kiszáradt fűcsomókat érinthet a keze

hó sincs sehol csak valami halk zizegés 
hallatszik ha nagyon fülel
ám legtöbbször elnyomja a drónok hangját
az ágyúzásoké
csak ne zúgna minden repülő a fülében 

az eső sem olyan mint pár nappal ezelőtt

ahogy végig folyik a szeme előtt
vörösbe öltözteti a tájat
azt az ismeretlen romhalmazt
gödrökkel tarkított utat 
amin nemrég még autók száguldoztak

idővel megszokja a zajt 
a fejében zúgó repülőket
s nem zavarja az arcát beterítő vér sem

a fájdalom álomszerű
lehet csak elbóbiskolt s minden iszonyat 
kámforrá válik ha megtörli és kinyitja a szemét

akkor biztos látni fogja hogy kék az ég
sárga csíkokat fest a delelő februári nap
a kéz pedig amelyik a fejét tartja anyja keze

ez a kép egészen megnyugtatja 

s mindörökre elalszik a lövészárokban

2022.02.27.

Bara Anna

*

Eredeti címe: "a háború pillanatképe" volt.

szív-telen

a porszívó zúgásában tudott a legjobban

gondolataiba merülni

ilyenkor jöttek a szavak sorok versek

ja a giccsek

a szépek a válogatott vagy kitalált

szóösszetételek képek

mindegy hogy egyediek voltak

ha nem követte a trendet csakis

giccs lehet

a kortárs szerzőknek

elhatározta hogy nem ír többet

ez nem volt megterhelő mert az ihlet

a leírt kritika után már nem is jött

minek is törné magát

giccset bárki tud írni

csak szépítse meg a valót

azaz lódítson hogy sokak szívéhez érjen

(a szív törlendő mert az is elcsépelt

giccs manapság)

így lassan elfogynak a gondolatok

szavak nélkül mondatokba

így versbe sem önthetők

lassan tízszer is megrágja hogy

vajon nem giccses-e

s rá kell jöjjön hogy minden

ami addig neki a

szépet jelentette - az elavult szép -

az mind giccs

a szerelem a szeretet a szív

a lélek a csók az angyal

meg ezer más

hamarosan az Isten is

szegény jó Isten

most törheti a fejét mivel váltsa ki ezeket

a szavakat az ember

vagy az embert?

2022.02.01.

(Bara)

döntések

ki tudja
mi járhatott anyja fejében
ahogy ültek egymás mellett
szótlanul

talán
réteken legelőkön járt
ütött kopott házuk szegénységét vágyta
még egyszer
anyja sóhaját
apja biztató tekintetét
vagy legyőzni a távolságot amit
a múlt s jelen között egy
országhatár szakított ketté

vagy kitörölni azt a napot
amikor válaszút elé állították
gazdag nevelőszülőknél él tovább
az otthon nyomora helyett

nem volt kétséges

a huga soha nem bocsátotta meg
hogy maradt
őt akkor még vonzotta a gazdagság

ma sem döntene másképp
de lebeszélné róla a hugát is

2022.01.31.

Bara

a láthatatatlanság ereje

a rohanás
az az átkozott rohanás
mintha letudni vágynánk még az életet is
mintha soha nem nyugvó vihar űzne
úgy kergetjük az időt
majd holnap majd azután
s közben szakad a tél bundája
tavasz könnyez
délibáb idéz képeket
s az őszi fáradt ragyogásban 
hiába lassít a természet
mi már nem vagyunk ugyanazok
te már máshol jársz
a lépések hangja hiánnyá nő
pedig láttalak 
és most is látlak
ahogy egy felhő felett lépegetsz

2022.02.05.

Bara Anna

*

lecserélt sorok:

ahogy egy felhő éppen eltakar

pedig láttalak anyám

az utolsó álom

 újraélte-halta, avagy az utolsó álom titka - átnevezve, szerkesztve.

jól kipakoltak, mondta a takarítónő.
meglestelek a műtő ablakán át.
minden csupa vér volt. szétszakadt.
az orvosok meg idegesen kapkodtak.
de legalább a babád megmentették.
*
az adjunktus az ágyánál együttérzően
mormogta: nagyon ránk ijesztett, anyuka.
éreztem, motyogta a nő, hogy majd' szétszaggattak. 
az orvos hitetlenkedve nézett rá. 
de szerencsére egészséges szép kisfia van. 
ő nem kisfiú, kiabálta.
neki már gyerekei vannak. 
de még kisfiú, erősködött az, miközben 
mérhetetlen fájdalom járta át az asszony 
minden porcikáját. nem csoda. 
utolsó álmában otthon újraélte a műtétet .
*
a temetésén az emberek megnyugvással
suttogták: legalább szép halála volt.
fájdalom nélkül aludt el. 

újraélte-halta, avagy az utolsó álom titka

 újraélte-halta, avagy az utolsó álom titka

jól kipakoltak, mondta a takarítónő.

meglestelek a műtő ablakán át.

minden csupa vér volt. szétszakadt.

az orvosok meg idegesen kapkodtak.

de legalább a babád megmentették.

ha akarnál, sem lehetne több.

az adjunktus az ágyánál együttérzően

mormogta: nagyon ránk ijesztett, anyuka.

éreztem, motyogta a nő, hogy majd'

szétszaggattak. az orvos hitetlenkedve

nézett rá. de szerencsére egészséges

szép kisfia van. ő nem kisfiú, kiabálta.

neki már gyerekei vannak. de még kisfiú.

erősködött az, miközben mérhetetlen

fájdalom járta át az asszony minden

porcikáját. nem csoda. utolsó álmában

újraélte a műtétet és mindent érzett.

a temetésén az emberek megnyugvással

suttogták: legalább szép halála volt.

fájdalom nélkül aludt el. otthon.

~2020.

Bara

tört arany

 
a világ voltál
az otthonunk 
a kert 
a műhely a felcimkézett dobozokkal
műszerekkel szerszámokkal
rózsák őszibarackok illata
fák lélegzete
galambjaid röpte
a simson napsárgája

a fél karom a tüdőm a szívem

egy csepp a tengerben
mondanád

egy csepp 
a nekem édes 
nem pótolható

nélküled ma is szomjazom
apám

a karmester pálcája

az öreg kicsi volt és mókás
ha minden klappolt jókat horkantott
ha nem stimmelt azért is szívta az orrát
még koncert közben is hiába nem való
ha a zenekar félrehúzta a karmesteri pálca 
kiszámolt röppályán repült
s a próbatermen át követte szivacs majd kréta
kezében többet volt bármelyik mint a hegedű
végül csak egy virágcserép maradt
mert mi röhögve eltüntettük az összes többit
s mire összeszokott végre a banda
utolsó útján kísérhettük
***

Szigethy Tanár Úr emlékére

Az ihlető kép