valami részlet mindig lemarad:
a kukoricagóré rácsos árnyéka, a
palacsinta illatú déli harangszó,
az artézi kút távoli zümmögése.
de végül a képzelet betölti a réseket.
a kartonszoknyás szöszke-évek nyugalmára
tető kerül. jég-reccsentő lábnyomokban
ismét komondor szaladgál, s követ.
az ág-gabalyító szélviharok kisimítják a
felhőráncos égboltot, és sáskazöld utakon
villantja fel szárnyai alól az eperfák
szőnyegét a lepkenyár, miközben színes
ickaköveket cserélnek a szomszéd gyerekek.
odabent esténként pohár falán táncol
a vörösboros lámpafény.
nagyapám sóhajára asztalra bicsaklik
a gond feje. mesék bújnak ágyba velem,
és nagyanyám kenyérillatú keze
rám teríti a mosolyt. míg álmomban
kavargó porban döcög velünk a szekér
minden éjjel palotát építek nekik.
2019.03.21.
Bara Anna(Zsefy Zsanett)
1 megjegyzés:
Első verzió:
azt a nádtetős házat évtizedek építgetik újra.
valami részlet mindig lemarad:
a kukorica góré rácsos árnyéka, a
palacsinta illatú déli harangszó,
az artézi kút zümmögése, de végül
a homályba veszett helyeken a
képzelet betölti a réseket.
a kartonszoknyás szőke-évek nyugalmára
tető kerül. a jég-reccsentő lábnyomokban
ismét szaladgál a komondor, s vele követ a derű.
az ág-gabalyító szélviharok kisimítják a
felhőráncos égboltot, és a sáskazöld utakon
a lepkenyár felvillantja szárnyai alól az
eperfák szőnyegét. a gyerekzsivajban
néhány játszótárs színes ickakövet cserél.
odabent esténként pohár falán táncol
a vörösboros lámpafény.
nagyapám sóhajára asztalra bicsaklik a gond feje.
meséi ágyba bújnak velem, és nagyanyám
kenyérillatú keze rám teríti a mosolyt.
míg álmomban kavargó porban döcög velünk a szekér,
minden éjjel palotát építek nekik.
Megjegyzés küldése