csillagpihék között üstökösraj száguld
a táguló világ körötte csak ámul
mikor elszabadult tán még nem is éltem
most épp hogy felsejlek e kiszakadt fényben
összehúzom magam ha ég hasad százra
s robbanás hangja vet visszhangot a tájba
dobhártyám szaggatja mikor bennem vész el
nem tudom felfogni lehet az a vészjel
kiszűröm belőle azokat mik penge-
élesen hatolnak földi elevenbe
de mindig csodálom e lüktető képet
hogy köztük égek majd s így ér mesém véget
2018.11.30.
Zsefy(Bara)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése