| Bakkné Szentesi Csilla | a hálátlan és az áldott jó | 41 | módosít |
Bakkné Szentesi Csilla
a hálátlan és az áldott jó
a hálátlan naponta kialmozza a féreglyukakat hogy amit elnyeltek újra szem előtt legyenek kifényesíti a halál kaszáját hogy kedvében járva távol tartsa amíg mindennel nem végzett megjárja a poklot is hogy ne nélkülözzék körülötte a meleget kisuvickolja a párja csigaházát hogy ne kelljen a csápjait sem mozdítani majd félig leengedi a felhőrolettát hogy a párhuzamoktól elvakított áldott jó ember végre megláthassa üvegtestét ami egy régen hallott köszönömtől is szétporlik <> az áldott jó az áldott jó ember nem kapkod el semmit évekkel ezelőtt már vett virágot arról nem tehet ha nincsen rá igény vagy semmibe veszi a más világot az áldott jó ember rohan a boltba sietni kell otthon a párja henyél nem csinál az semmit csak varrja a gondot takarít lazán amíg haza nem ér de az áldott jó ember tudja mi illik ablakot ajtót gyorsan bezár ne hallják megint hogy üvölt rá az asszony az áldott jó ember mindent kiáll reggeltől estig zaklatja a laptop nem haragszik érte csak legyen ebéd posztol közben sorra politikát sportot a meztelen képek mint cukros kenyér az áldott jó ember utódja is áldott fel sem tűnik hogy már felnőtt gyerek talán kettő vagy éppenséggel három na az meg vajon kitől lehet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése