a mirtusz hajamra ráfagyott
e szent napot halál tervezte
virágok szirmait ágyadon
szétzúzta véres jégpermete
a csokorból lárva nőtt s angyalok
hazudták lepkeként ébredhetsz
de szárnyaid nem nyíltak s alkalom
nem maradt hogy velem röppenjen'
mögöttem ötven év míg loholt
itt voltál anyuskám még nekem
azóta a menny is rám omolt
holtak közt bolyongok védtelen
másé a kert neki semmit ér
a fák már szívünkből törnek fel
az élet hatalmas játszótér
nélküled tele van szörnyekkel
hogy élek odafent apróság
a kezem nem fogja senki lent
de lehet köröttem tűz hó ár
a múltat nem törli semmi le
2017.01.10.-2018.03.19.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése