amíg Isten félrenézett
nap vöröse bágyadt kő lett
pillantása szikrát vetett
mégsem olvasztott fel jeget
szél ostora fagyot termő
tél bajusza jeges ernyő
tavasz lábát föld göröngye
felsebezte fagyöngy könnye
összegabalyodott pár hó'
március oszt fagyásgátlót
közben a csend roppan reccsen
jégbordákon az úttesten
de míg benned halál félsze
álmot lát a gólya fészke
piros csőrök hosszú lábak
csakazértis tavaszt várnak
2018.03.21.-22.
Zsefy Zsanett
"az optimista" cím alatt itt: https://sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga2/az-optimista-avagy-havas-tavasz?authuser=0
1 megjegyzés:
Eredeti, amit PFJ - 2018. 03. 18- tanácsára átírtam:
Hó fedi a földet, zöldet,
nap vöröse bágyadt kő lett.
Tél leplezi utak sorát,
rügyekre húz dérkoronát.
Jeges széllel száguld Isten
rendet rakni földi priccsen.
Ember kezét visszatartja,
erre másnak nincs hatalma.
Esendőkkel bármit tehet,
míg a vállán rándít hetet.
Szívathat is jókedvében,
jelet oszthat hozzánk mérten:
Vegyük észre azt a csendet,
amibe a halál kerget.
Addig együtt zengjünk ódát,
madarakkal fújjuk nótánk.
Keservünket húzzuk csőbe,
lelki szelektív gyűjtőbe.
Ne papoljunk, hagyjuk papra,
bohócruhát öltsünk hatra,
s vigyorogjunk rá a télre!
Talán ráfut egy nagy lékre.
Megjegyzés küldése