(A Retus c. versem remixe)
Az indulási oldalon lassan
elfogynak a csokrok.
A kezek másnak intenek.
A fékcsikorgás fel-felébreszt,
s amíg igazítasz a gyűrött időn,
fejedet még ráhajtod a
zakatoló szívverésemre.
Felhő áztatta haját Hold törölgeti,
s a csillagpernyével borított égre
füstöt sóhajt a város.
Mégis a végállomás kontúrját
a szennyes égbolt alatt is
egyre tisztábban látom:
a vonatfütty majd felvágja az eget,
és én átszállok.
2013.03.18.-2017.07.24.
Zsefy Zsanett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése