2017. április 18., kedd

2017. április 14., péntek

Szirmokra bomlott a múlt -2.

(http://youtu.be/12Q1rHl1DsM)

Lila akác mögé bújt otthonom,
hol átsiklottam a gondokon.
A Péterfián a helyén már
Pláza magasodik. Beton-árny.

A falakhoz simult akkor még
kála virága és százszorszép.
Gyerekek között ott gondtalan
múltak a percek. Úgy hét nyaram.

A sárga rózsát a kertünkben
apám nevelte a kedvünkre,
hogy méheket vonzzon édesen,
nem csendült szó sem élesen.

Nefelejcs feje, a zsenge-kék
őrzi még most is a nevetést,
anyám hangját, az örök derűt,
ahogy a szirmokon szétterült.

A hársfák, akácok illata
ablakon lengett, s a pillanat
ünnepet hozott, ha este lett.
Annál szebbet sem festhetek.

A kardvirág bordó bársonya
a jövőnek bomlott, s lágy nyoma
maga volt élet és ölelés.
Ami még maradt: a számvetés.


2011.06.18. -2014.05.29.-2017.04.14.
Zsefy Zsanett

2017. április 9., vasárnap

Csak azt az éjszakát


(inconditus vers)

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor a sötétséget nem törte át a fény;
a nappalok lassú haldoklásán
sárba tiport hitet és reményt;
a szegett kenyér sosincs falatjába
beivódott örök szenvedést;
a marakodók önelégültségét,
a két pofára köpködők sorát,
az ember ember ellen 
jól kifundált haditechnikát.
 Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor azt hittem a jót nem álmodom,
hogy megéri pusztán hitben élni,
hogy a múltban nem lehet titok,
hogy a jövőt könnyű lesz megérni,
mert béke lesz itt, mint még sohasem,
hogy ima kell csak, mert az Isten érti
hol hit van még ott él a kegyelem.
 Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor nem lesz körülöttem más,
mint a falak rideg fehérsége,
s az ürességtől kongó lépcsőház,
mikor megdermed a csengő hangja
oly félelmetes a rám szakadt magány.
 Csak azt az éjszakát add vissza, Uram,
amikor még gondoltak is rám!


2016.10.30.-2017.04.09.
Zsefy Zsanett
*
Eredeti:
(A múzsám, L.Cohen emlékének ajánlva)

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mert szememre nem jön álom rég,
a nappalok lassú haldoklásán
sárba tiport hitet és reményt,
a szegett kenyér sosincs falatjába
beivódott örök szenvedést,
a marakodók önelégültségét,
a két pofára köpködők sorát,
az ember ember ellen
jól kifundált haditechnikát.

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor azt hittem a jót nem álmodom,
hogy megéri pusztán hitben élni,
hogy a múltban nem lehet titok,
hogy a jövőt könnyű lesz megérni,
mert béke lesz itt, mint még sohasem,
hogy ima kell csak, mert az Isten érti
hol hit van ott kell legyen kegyelem.

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mikor nem lesz körülöttem más,
mint a falak rideg fehérsége
és az ürességtől kongó lépcsőház,
mikor megdermed a csengő hangja
oly félelmetes a rám szakadt magány.
Csak azt az éjszakát add vissza, Uram,
amikor még gondolt más is rám!


2016.10.30.
Zsefy Zsanett

2017. április 2., vasárnap

az egocentrikus


taps
taps
taps
a közönség állva tapsol
s a függöny
legördül a bohóc mögött aki
a nézők előtt lemossa a sminket
feltörli a könnyeit és
köp egy nagyot

a nézőtéren ováció bár
néhányan felháborodva
elindulnak haza
de többnyire
taps
taps
taps

a bohóc térdre rogy a színpadon és
két hatalmas könnycseppet fest
a szeme alá

a nézőtéren halk moraj
megkönnyebbült sóhaj és
együttérző
taps
taps
taps

a bohóc hazamegy és
végignézi az előadásról készült videót
a tapsokat tucatszor visszajátsza
majd könnyezve
a tükör elé áll
és
tapsol
tapsol
tapsol



2017.04.02.-2017.11.14.
ZsZs