már nem hajt ágat
kéregráncai alatt nyüzsögnek a lárvák
észre sem vette hogy kivágták
amíg gyökerei öntudatlanul kapaszkodtak
évgyűrűibe rügyfakadások
ágfésülő szelek
lombszaggató viharok dermedtek
és madárcsőrök gyógyító erejéhez
asszisztáló sebforrasztó idő
idáig hatalmasnak
megtörhetetlennek érezte magát
most bizonytalanul keresi
elvesztett törzsét
imádott hajtásait
az elnémult madárhangokat
még görcsösen ragaszkodik
miközben tönkjén egy mókus idegesen rohangál
- nem érti mi történt vele
hiszen ez a hely az otthona
hát miért nem találja -
de nem tehet fel kérdéseket
egyszer ha elengedi a földet
kifordult gyökerével jelezve
itt egy csemetével ő is pótolható
iszonyúan fog fájni hogy nem láthatja
ahogy égig nő a jövő
2016.05.03.-2016.07.19.
Cédrus65
1 megjegyzés:
eredeti:
már nem hajt ágat
észre sem vette hogy kivágták
kéregráncai alatt nyüzsögnek a lárvák
de mintha nem az ő élete lenne
amíg gyökerei öntudatlanul kapaszkodtak
évgyűrűibe rügyfakadások ágfésülő szelek
lombszaggató viharok dermedtek
és a madárcsőrök gyógyító erejéhez
asszisztáló sebforrasztó idő
egészen idáig hatalmasnak
megtörhetetlennek érezte magát
most bizonytalanul keresi
elvesztett törzsét imádott hajtásait
az elnémult madárhangokat
még érzi hogy áll
és görcsösen ragaszkodik
miközben tönkjén
egy mókus idegesen rohangál
nem érti mi történt vele
hiszen ez a hely az otthona
hát miért nem találja
de ő csak egy fa
nem tehet fel kérdéseket
és soha nem kaphat választ
egyszer majd elengedi a földet
hogy kifordult gyökerével jelezze
itt majd egy csemetével ő is pótolható
Megjegyzés küldése