Anyám hangja

- végleges változat -


már megfoghatatlan
a fosztóképzős élet
felidézni képtelen szenvedek
hogy újra lássam
nekem évek múlva elő kell venni a fényképeket
anélkül külön-külön élesen villan még
mosolya szeme színe szemöldöke íve
és a szeretete erőlködés nélkül is
de a hangja
a hangrögzítő nélkül rám örökült
kegyetlen hiány


2016.04.19.-2016.05.21.
Zsefy Zsanett

Kéregidő(m)

...átirat...


már nem hajt ágat
kéregráncai alatt nyüzsögnek a lárvák
észre sem vette hogy kivágták

amíg gyökerei öntudatlanul kapaszkodtak
évgyűrűibe rügyfakadások
ágfésülő szelek
lombszaggató viharok dermedtek
és madárcsőrök gyógyító erejéhez
asszisztáló sebforrasztó idő

idáig hatalmasnak
megtörhetetlennek érezte magát
most bizonytalanul keresi
elvesztett törzsét
imádott hajtásait
az elnémult madárhangokat

még görcsösen ragaszkodik
miközben tönkjén egy mókus idegesen rohangál
- nem érti mi történt vele
hiszen ez a hely az otthona
hát miért nem találja -

de nem tehet fel kérdéseket

egyszer ha elengedi a földet
kifordult gyökerével jelezve
itt egy csemetével ő is pótolható
iszonyúan fog fájni hogy nem láthatja

ahogy égig nő a jövő


2016.05.03.-2016.07.19.
Cédrus65

Végzetes

Akkor épp vízműves voltam, ahol szintén nagyon bírtak. Csak azért említem, mert olyan jó az ilyenekre emlékezni. Napközben néha kiugrottunk sütiért vagy shoppingolni. A hetvenes években még ez utóbbi ismeretlen fogalom volt, de vásárolni mindenki tudott angol nyelvismeret nélkül is. Aznap Manyival lógtunk ki kajáért és nagyban dumáltunk. Ez lett a vesztem. Este édesanyám otthon alig szólt hozzám. Hiába kérdezgettem. Egy darabig makacsul hallgatott, majd félig sírva rám pirított: "már az anyádat sem ismered meg az utcán". Borzalmasan elszégyelltem magamat. De, ha belefeledkeztem egy beszélgetésbe megszűnt körülöttem minden. Akkor legszívesebben befizettem volna egy időutazásra, mert az én imádott anyám sokáig emlékezett rá, hiába tudta, hogy nem volt szándékos. Én sosem értettem meg miért feltételezte rólam. Az, hogy egyszer a klinika sarkánál a párom virágcsokra előtt húztam el - ha a főnököm nem szól rám, még lehet ma is ott szobrozna -, csak egy sztori, amin jókat nevettünk, ha felemlegettük. Édesanyám mellett már soha többé nem mennék el. Pedig biztos megbocsájtaná.


2016.05.02.-2017.11.06.
Cédrus65

Egyszerű dal Anyácskámhoz - mp3

Itt meghallgatható...kicsit (nagyon) nem olyan, mint szerettem volna...de ez az első, hogy elmondom egy versemet....

Egyszerű dal Anyácskámhoz (Zene: http://youtu.be/ftpWQEvAABk )
Még ölbe vennék minden boldog percet, mit Anyám keze rajtam itt felejtett, két karjának minden ringatását, babusgató szeme pillantását. Elrejteném, senkinek se jusson, nem osztoznék mással ezen jusson, enyém legyen akkor is ha mégse, megkövezném a halált is érte. Még ölbe vennék minden boldog percet, ne az idő nyerje meg a versenyt, ne hantodra hulljanak a szirmok, elmondhassam, örömömben sírok. Idekint a természet 'hogy éled, nevetésed visszhangzik a szélben, ablakomat kitártam előtte, egy kis foszlányt menteni belőle. A virágcsokrot, amit neked hoztam, nefelejcsből, gyöngyvirágból fontam. Anyácskám, tudom, minden hiába. Az ölelés már mindkettőnkben árva. 2012.04.26. Zsefy Zsanett