/szerelem gátak nélkül/
„Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,"
hogyha kérem,
értem akár magadat is kösd fel,
és ne szánjon senki,
mert anyád ezért röstell,
ne csak virágok közt légy bódító,
de szemétkupacon is hódító,
s ha szádon még kifér szitok,
énrám zubogjon, legyen gyilok,
mert nem rózsaszín felhőt cipel az ég,
de lávát köp fejünk fölött a vég,
és nem habos tejúton robog a vonat,
amikor lelkünkbe beletolat,
hát hadd szakadjon el az a húr,
- odaát is legyél számomra úr -,
ha kezedet emeled, ne magasba,
csak derekam szorítsd és hasamra
nyomd bélyegét az éjnek,
úgy vesszünk együtt, ha addig
fel nem kötnélek.
De ne kérj rá,
itt csak én kérek.
2013.01.28.-2014.04.08.-2016.01.28.
Zsefy Zsanett
*
Az első két sor Pilinszky János: Ne félj c. verséből idézve.
1 megjegyzés:
A "Megtehetném" (Jó, ha rosszban is) c. versem átirata.
Megjegyzés küldése