Már egy hete csak a daráról
álmodok, mindig meg-megállva,
nyikorgó hangommal kísérve
forrt magában, forrt serényen.
Én még kétbalkezes voltam,
balt a jobb, jobbot balba vontam,
Hagytam a kozmásat a tálban,
a tejbepapit úgy sem komáltam.
De ahogy főtt és rotyogott bénán,
nem sikított, mint egy hülye vénlány,
s a csomók kéjesen, dacosan
tapadtak össze oly' szagosan.
Nem nyafognék, de most már nem fő,
most látom, a kutyámnak sem kő,
szürke hajam ragad már tőle,
Papikám még kaphat belőle.
2013.07.05.
Cédrus65
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése