Versem a Dokkon

Napra forgó

Törmelék

...átirat...


Bazalt a szívem, mészkő a testem.
Talán egy szobor vagyok fent Pesten.
Lehet csak álom s most operálod.
Szétboncolod majd. Nem a te károd.
De olyan kemény, szike nem fogja.
Nem segít az sem: mellkasom csonka.
Amint a vigyor, szánalom kiül
arcodon látom, hogy rajtam derül.
A véső koppan s százfelé robbant
kőszívem százszor vissza kell lopjam.


eredeti: 2014.05.19. - átirat: 2016.06.17.
Zsefy Zsanett

Tizenegyes...

Na nem a foci EB-n.... még javában tart az Ausztria-Magyarország mérkőzés...
De a Dokkon az alábbi 11 versem lett maradanDOKK:

Bakkné Szentesi Csilla	a lelki fájdalom anatómiája (2)			419
Bakkné Szentesi Csilla	Anyám hangja ()			123
Bakkné Szentesi Csilla	empátia			270
Bakkné Szentesi Csilla	fagyos, forró			972
Bakkné Szentesi Csilla	képmás			340
Bakkné Szentesi Csilla	Látogatás-ok ())			303
Bakkné Szentesi Csilla	leszakadt			467
Bakkné Szentesi Csilla	Már a kezem se a régi ()			345
Bakkné Szentesi Csilla	Megszállott -			545
Bakkné Szentesi Csilla	toporgó ()			315
Bakkné Szentesi Csilla	Vasárnaptól (2)			351

MEGFOGHATATLAN - (Árnyék)

átirat 2.


Téblábol, köztünk tekereg. Sok millió év torán
a gyászolt vagy épp éledő? Nem mutatja meg korát.
Melléd szegődik nyomtalan. Nem érint időt, s teret.
Ha rád talál, mint más világ, nem alkudozik veled.

Tétován elindul. Tántorog. Lépked komótos sután.
Majd fal mellé lapul, didereg, míg eped a fény után.
A sarokra érve eltűnik. Egy sikátor elnyeli.
Az utca torka a házfalakról az aszfaltra köpi.

Ha reflektor vakít, és éjbe vész kinek is tűnne fel
- senki sem látta -, hogy ott feküdt szélesen terülve el.
Nem mozdul. Lassan pirkad, ám az ereje egyre fogy.
Egy halk sóhaj sem hangzik fel, ha a Nap elébe rogy.

A fénnyel éled, s holta is tőle függ. Ne feledd,
egymás nélkül a Föld sem az, aminek képzeled.

2012.02.09.-2016.06.01.

Zsefy Zsanett

Anyám hangja

- végleges változat -


már megfoghatatlan
a fosztóképzős élet
felidézni képtelen szenvedek
hogy újra lássam
nekem évek múlva elő kell venni a fényképeket
anélkül külön-külön élesen villan még
mosolya szeme színe szemöldöke íve
és a szeretete erőlködés nélkül is
de a hangja
a hangrögzítő nélkül rám örökült
kegyetlen hiány


2016.04.19.-2016.05.21.
Zsefy Zsanett

Kéregidő(m)

...átirat...


már nem hajt ágat
kéregráncai alatt nyüzsögnek a lárvák
észre sem vette hogy kivágták

amíg gyökerei öntudatlanul kapaszkodtak
évgyűrűibe rügyfakadások
ágfésülő szelek
lombszaggató viharok dermedtek
és madárcsőrök gyógyító erejéhez
asszisztáló sebforrasztó idő

idáig hatalmasnak
megtörhetetlennek érezte magát
most bizonytalanul keresi
elvesztett törzsét
imádott hajtásait
az elnémult madárhangokat

még görcsösen ragaszkodik
miközben tönkjén egy mókus idegesen rohangál
- nem érti mi történt vele
hiszen ez a hely az otthona
hát miért nem találja -

de nem tehet fel kérdéseket

egyszer ha elengedi a földet
kifordult gyökerével jelezve
itt egy csemetével ő is pótolható
iszonyúan fog fájni hogy nem láthatja

ahogy égig nő a jövő


2016.05.03.-2016.07.19.
Cédrus65

Végzetes

Akkor épp vízműves voltam, ahol szintén nagyon bírtak. Csak azért említem, mert olyan jó az ilyenekre emlékezni. Napközben néha kiugrottunk sütiért vagy shoppingolni. A hetvenes években még ez utóbbi ismeretlen fogalom volt, de vásárolni mindenki tudott angol nyelvismeret nélkül is. Aznap Manyival lógtunk ki kajáért és nagyban dumáltunk. Ez lett a vesztem. Este édesanyám otthon alig szólt hozzám. Hiába kérdezgettem. Egy darabig makacsul hallgatott, majd félig sírva rám pirított: "már az anyádat sem ismered meg az utcán". Borzalmasan elszégyelltem magamat. De, ha belefeledkeztem egy beszélgetésbe megszűnt körülöttem minden. Akkor legszívesebben befizettem volna egy időutazásra, mert az én imádott anyám sokáig emlékezett rá, hiába tudta, hogy nem volt szándékos. Én sosem értettem meg miért feltételezte rólam. Az, hogy egyszer a klinika sarkánál a párom virágcsokra előtt húztam el - ha a főnököm nem szól rám, még lehet ma is ott szobrozna -, csak egy sztori, amin jókat nevettünk, ha felemlegettük. Édesanyám mellett már soha többé nem mennék el. Pedig biztos megbocsájtaná.


2016.05.02.-2017.11.06.
Cédrus65

Egyszerű dal Anyácskámhoz - mp3

Itt meghallgatható...kicsit (nagyon) nem olyan, mint szerettem volna...de ez az első, hogy elmondom egy versemet....

Egyszerű dal Anyácskámhoz (Zene: http://youtu.be/ftpWQEvAABk )
Még ölbe vennék minden boldog percet, mit Anyám keze rajtam itt felejtett, két karjának minden ringatását, babusgató szeme pillantását. Elrejteném, senkinek se jusson, nem osztoznék mással ezen jusson, enyém legyen akkor is ha mégse, megkövezném a halált is érte. Még ölbe vennék minden boldog percet, ne az idő nyerje meg a versenyt, ne hantodra hulljanak a szirmok, elmondhassam, örömömben sírok. Idekint a természet 'hogy éled, nevetésed visszhangzik a szélben, ablakomat kitártam előtte, egy kis foszlányt menteni belőle. A virágcsokrot, amit neked hoztam, nefelejcsből, gyöngyvirágból fontam. Anyácskám, tudom, minden hiába. Az ölelés már mindkettőnkben árva. 2012.04.26. Zsefy Zsanett

Anyám hangja

átirat 3.)

már megfoghatatlan
a fosztóképzős élet
felidézni képtelen szenvedek
hogy újra lássam
nekem évek múlva elő kell venni a fényképeket
anélkül külön-külön élesen villan még
mosolya szeme színe szemöldöke íve
és a szeretete erőlködés nélkül is
de a hangja
a hangrögzítő nélkül rám örökült
kegyetlen hiány


2016.04.19.-2016.05.16. (Dokk-os javított verzió)

Cédrus65 (Zsefy Zsanett)


átirat 2.)

már megfoghatatlan
a fosztóképzős élet
felidézni képtelen szenvedek
mások állítják hogy távozás után is
bennük él örökké változatlanul
hogy újra lássam a megerősítéshez
nekem évek múlva elő kell venni a fényképeket
anélkül külön-külön élesen villan még
mosolya szeme színe szemöldöke íve
és a szeretete erőlködés nélkül is
de a hangja
a hangrögzítő nélkül rám örökült
kegyetlen hiány

2016.04.19.-2016.05.05.
Zsefy Zsanett

*
(átirat 1.)

már megfoghatatlan
a fosztóképzős élet
idővel felidézni képtelen
hogy újra lássam
előveszem a fényképeket
anélkül még könnyedén bevillan
mosolya
szeme színe
a szeretete

de a hangja
a hangrögzítő nélkül
rám örökült
kegyetlen hiány

2016.04.19.-2016.04.28.
Cédrus65 (Zsefy Zsanett)


Eredeti:

már megfoghatatlan vagy
a fosztóképzős élet
felidézni képtelen szenvedek
mások állítják hogy távozás után is
bennük él örökké változatlanul
hogy újra lássalak a megerősítéshez
nekem évek múlva elő kell venni a fényképedet
anélkül külön-külön élesen villan még
mosolyod szemed színe szemöldököd íve
és a szereteted erőlködés nélkül is
de a hangodban megfoghatatlan maradsz
a hangrögzítő nélkül rám örökült kegyetlen hiány

egy korty a tegnapból - átirat 2016.

(Átirat...eredeti meghúzva)

ma is veled ébredtem anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
se fény se árny

nem kívánt díszlet már az ég
egy gyűlölt másvilág
hányszor álmodtad szép lesz
ha egyszer mennybe szállsz

de most sajdul minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
úgy adnék belőle jó anyám
egy szusszanásnyi tegnapot


 2011.05.01.-2016.04.27.
Cédrus65