toporgó

már kétkedem hogy úgy jó ahogy lenne
de az sem jobb ha úgy van ahogy van
a volt is hamis bárki bármit tenne
a mának a jövő nem nagy vigasz
így nem tudom hogy mettől meddig mérjem
hogy úgy tűnjön az egész nem hazug
mert amit látok más mint amit nézek
és a hang is torzít mire hozzám jut

már kétkedem hogy tovább lehet írni
a sor eleje még semmit sem mond
a mondat végén értelmetlen sírni
ha á után más nem jutott csak pont
így hallgatok hisz nincs amit megosszak
a csend beszélne ha nem lenne zaj
a zaj mögött a csendet még nem érted
de ha kitisztul már késő lesz a jajj 


2015.08.24.
Zsefy Zsanett

Tinibáj - átirat

https://youtu.be/s46Ntk8aPK4

A Simonyi úton hajolt rá az este. Egyszerűen, csendben,
szinte szeretgetve. Tini szíve ismét megvadult, ahogy a
Hold ezüstje hajába túrt. A sok pimasz árny a fák mögül
sziluettjébe elmerült. A szoknya ránca combra simult.
Nem férfi kéztől, szemtől pirult. A Pálma felől régi slágerek
kúsztak végig a flaszteren, és az öreg hársak járdaszélen
bólogattak hozzá szótlan, szerényen.
A fodros ég még nem szakadt. Felhőcsipkéje amit kell, takart.
De a lányos hév és a szende báj így is elbűvölte az éjszakát.

2010.07.24. -2012.06.12.-2016.12.19.
Zsefy Zsanett 

a lelki fájdalom anatómiája - átirat

előbb csak a talajt veszíted el 
gyökereid a semmibe kapaszkodnak 
gyomrod helyén hurokba akadt vad 
lassan rád kérgesedik az idő 
szívedből vértelen száraz ágak 
törzsed lebénul
agysejtjeidre pókháló feszül 
idegen a világ kint is bent is 
a fájdalom boncasztalán 
fekszel szétforgácsolva 
nélküle 


2015.08.03.
Zsefy

a lelki fájdalom anatómiája

előbb csak a talajt veszíted el
gyökereid a semmibe kapaszkodnak
gyomrod helyén hurokba akadt vad vívja haláltusáját
lassan rád kérgesedik az idő
szívedből vértelen száraz ágak csüngenek
törzsed bénult
agysejtjeidre pókháló feszül
idegen a világ kint is bent is
és a fájdalom boncasztalán szétforgácsolva 
fekszel 
nélküle


2015.07.30.
Zsefy

Holtomiglan

...átirat - 2...


Én oktalan beloptalak, 
s most itt dobogsz 
e szűk keretben. 


Holtomiglan

Míg kezemben kihűl a hely,
tenyered melege útra kel.

Az égben köttetett, mi lent vált valóra,
és az óra azóta ketyeg. Lüktet a szerelem.
A sokadik kikelet rendre ébreszt világot,
terem rolók mögött újabb álmot. Csak az
ősz ne jönne. Akkor nem mennénk ölre, sem
szavakkal nem szúrnánk agyon a napot,
de a papot áldanánk, aki a paplakban adott
össze, hogy állapodjunk meg örökre.

Akkor nem gördítettem akadályt eléd,
talán csak fátylamat, ami mínusz tizenötben
lett hirtelenkemény. Elég csapás volt az nekünk.
Hétévente mégis minden esküt feloldva újra
megerősíttetnék, s ha szépkorban már meglepőbb
lenne egy eskü, mint a halál, az a pár év még
lehetne hetedhét országra szóló újabb talány.

  2012.03.19.--2015.07.26.

ZsZs

Ki ég velem

Átirat...
korábbi verzió: http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/2013/01/ki-eg-velem-evokacio.html

Ha szememen már dermedt fény,
kiben rejtőzik még remény?
Tüzet ki lop a Naptól, s lángja
beolvaszt-e a szivárványba?
Az Alföld virágzó rétjein
ki lesz ki utánad féltve int?
Ki rebeg érted csendesen
imát, hogy Isten szeressen?
Ha torkokat zár a sírás,
ki nyit utat, míg más sírt ás?
Ha szememen már dermedt fény,
kiben éled még szenvedély?
Ki lesz, ha kell tüzet fogva
veled lángol a pokolba!



2013.01.19.-2015.07.17.
ZsZs
*
Evokáció Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. versére
Zeneajánlásom: L. Cohentől:
http://youtu.be/k9GVk3AclEM

az elhamarkodó firkász

aki éveken át minden percből
egyetlent sem veszített
beosztotta pontról pontra
s tempója lett feszített
annak mindig megmarad a
tudatalattijában
többkezest kell játszania
és sohasem gatyázhat

2015.07.11.

embertelen

én könnyet ejtek minden elveszett cicáért
és megsiratom a kóbor ebeket
a földre hullt ártatlan fecskefiókákért
ha tenni értük fikarcnyit sem lehet
ha angyalarcú rémet tisztára mosdatok
feloldozni mégsem találok mentő okot
a gyermekét elhagyót az anyát gyűlölőt
megsiratom s áldom hogy nem ismertem őt
és fájlalom is hogy tőlem mind oly idegen
de velem se mennének többre úgy hiszem
bár könnyet ejtek minden elveszett cicáért
és megsiratom a kóbor ebeket
a földre hullt ártatlan fecskefiókákért
ha tenni értük fikarcnyit sem lehet
de érted ember könnyet hiába ejtenék
a hitem benned ha volt elvesztettem rég


2015.07.10.-2016.07.10.
Zsefy Zsanett

tenyeremben csönd vagy

a seholban bujkálsz
nem lellek
végigmentem hiányodért
a semmi tengelyén
visszafordult lelkem érted
belém

csak űr maradtál
tenyeremben csönd
pedig ott vagy
mindenben
sehol és mindenütt


Átirat-2
2010.03.27.-2015.07.09.

*
Édesanyámhoz...

nő, Nő, NŐ...

Most írd meg a nekrológot

vagy azt a pár sort in memoriam.

Javíthatnám, amit nem jól tudsz 

vagy tanácsomért adhatsz fricskát.

Egy-két botlásomon kacaghatnánk.

Ne kárörvendezz nélkülem.

Most add közre, ne írd kőre.

Most érdekelne, ki mit üzen.

Fréziát hozz és memoárod

a fészen is szórd majd szét.

Verseimet megoszthatod.

Hadd vesszenek szanaszét.

Azokat, amik csak skiccek

és kibontani nem lesz idő,

rád hagyja majd kuriózumnak,

aki még holtában is nő.

2015.07.04.
Cédrus65