előbb csak a talajt veszíted el
gyökereid a semmibe kapaszkodnak
gyomrod helyén hurokba akadt vad
lassan rád kérgesedik az idő
szívedből vértelen száraz ágak
törzsed lebénul
agysejtjeidre pókháló feszül
idegen a világ kint is bent is
a fájdalom boncasztalán
fekszel szétforgácsolva
nélküle
2015.08.03.
Zsefy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése