fénytörés - 3.(utolsó, dokkos verzió)

az utca egy
hatalmas kondenzcsík
volt az álmos házak
bagolyszemei között

hol szánkók repültek
csillagrajként 
az út emelkedőjéről a
végtelennek látszó
hótól csillogó estbe

a környék csendjét
csak néhanap szakította
meg a lópatkók dobogása
vagy motorberregés

míg a hold
jégkristályos porát szórta
az önfeledt gyerekhadra
egy felhő úszhatott el
foltos képe előtt

talán ezért
nem vette észre a
közeledő buszt

a mécsesek 
mint szentjánosbogarak
még sokáig világítottak

2025.08.24.-25.

Bara Anna

Apám útja

2. verzió

csontrepesztő március volt

tavaszgyilkos tüdőt faló

felhasított hold ezüstje

arcod mint egy álarc fakó

fehér a fal beton az ágy

mellkasodba tüskék nőttek

felköhögnéd bámulnak rád

ne erőlködj visszanőnek

lábad vinne otthon várnak

itt a magány gyakran végzet

összeroskadsz nincsen támasz

körülötted csak enyészet

felüvöltenéd az alvót

morfiumot zsebből mérnek

nem éred el már az ajtót

nem kérdezed a miértet

napfény riaszt éj sem ölel

levegőt sem kapsz már régen

az utolsót te döntöd el

zöld lepedő szálljon égen

csontrepesztő március volt

tavaszgyilkos tüdőt faló

véres szike a hiányod

nem gyógyuló útravaló

2025.08.06.-15.

Bara  Anna

*************************

eredeti:

csontrepesztő március volt.

tavaszgyilkos. tüdőt faló.

felhasított hold ezüstje

arcod. mint egy álarc. fakó.

fehér a fal, beton az ágy.

mellkasodba tüskék nőttek.

felköhögnéd. bámulnak rád.

ne erőlködj! visszanőnek.

lábad vinne. otthon várnak.

itt a gödör egyre mélyebb.

összeroskadsz. nincsen támasz.

körülötted kígyófészkek.

felüvöltenéd az alvót.

morfiumot zsebből mérnek.

nem éred el már az ajtót.

nem kérdezed a miértet.

napfény riaszt. éj sem ölel.

levegőt sem kapsz már régen.

az utolsót te döntöd el:

zöld lepedő szálljon égen.

csontrepesztő március volt.

tavaszgyilkos. tüdőt faló.

véres szike a hiányod.

nem gyógyuló útravaló

2025.08.06.

Bara

a focipálya magánya - 4

mire elindulok már félidő
mire kifújom magam
a mérkőzésnek vége

a kapu tátott szájjal riogat
mintha el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

nem tudom ki ellen játszom
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva
nem fog vissza semmi

menekülnék de
belegabalyodok a hálóba

amíg a sípszó meg nem állít

2025.05.30.-08.06.

Bara

(Dokkra feltöltve.)

 

*******************

a focipálya magánya -3

mire elindulok már félidő

mire kifújnám magam

a mérkőzésnek vége

a kapu tátott szájjal riogat

mintha engem is el akarna nyelni

ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de

belegabalyodok a hálóba

már nem tudom ki ellen játszom

vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva

a hálót szétrágta egy más világ

nem fog vissza semmi

csak megyek előre

amíg a sípszó meg nem állít

2025.08.01  - Dokkra tervezett, de fel nem töltött verzió

a focipálya magánya -2

mire elindulok már félidő 
mire kifújom magam 
lefujjàk a mérkőzést 

a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de 
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az 
ismeretlen jövő jut át rajta

a pillanatba kapaszkodnék
de hiányoznak belőle
a gyermekkori nyarak
a felhőtlen kacagások
a jövő kis csodái

hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom 
és meddig
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja végül kinyilik
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amig a sípszó meg nem állít

utána a csend

2025.05.30.-07.31.
Bara Anna

Lefújás előtt-2

egy elfelejtett mérkőzésen 
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi

a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat

tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban

csak megyek előre
ahogy az idő velem
nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)

2025.06.06.- 07.31.

*

Eredeti:

Lefújás előtt

egy elfelejtett mérkőzésen 
találom magamat
nincs kezdő sípszó
és a végét sem jelzi semmi

a lelátók üresek
de mégis érzem a tekinteteket
hallom a biztató kiáltásokat
a lemondó morajokat

tudom visszafordulni lehetetlen
mintha vonzana valami az
egyre közeledő üres kapuban

"az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen"
hát csak megyek előre
ahogy az idő velem

nem rohanok nem sietek
úgysem vár meg

Bara Anna (alias Bakkné Szentesi Csilla)

2025.06.06.

leheletnyi (abszurd-3.)

a szék nem tud számolni

érezni sem

pedig annyi kerekded 

vagy ezerféle más forma

került vele kapcsolatba

de panaszkodni sem tud

hogy túl nagy túl nehéz

túl csontos

ahogy dicsekedni sem

nem mondhatja hogy 

képzeld tegnap egy 

világsztár pihent rajtam

azelőtt a polgármester

de koptatott már 

bokszoló egyetemi tanár

sőt világszépe is

sóhajtani sem tud

pedig lenne rá oka

foszladozó kárpitja

egyáltalán nem sejteti 

korábbi sikereit

rogyadozó lábaival csálén

támaszkodik a koszos betonfalat 

betöltő graffitinek

s ha lehetne üres tekintete

azzal bámulná a szemközti 

szakadt plakáton terpeszkedő

modern sminkes széket

lehet akkor 

szinte észrevétlenül

egy leheletnyit sóhajtana

én meghallanám

Bara Anna

2025.07.25.

az ajándék (abszurd) - 2.

eleinte csak csodálták 
majd óvatosan bontogatták 

a díszcsomagolást

kíváncsian nézegették 
hol hogyan nyissák fel a 
dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 
vették kézbe de idővel 
megtanultak jóban-rosszban 

együttélni vele mindaddig 

amig tehették

az ajándék pedig az idő 

tengelyén egyensúlyozott 

tovább ünnep és 

hétköznapok között

a doboz közben egyre 
gyűröttebb lett s a 

valaha benne féltve őrzött 

alig felismerhetőre kopott

és eljött a nap amikor 
újra dobozba került 
s a krematóriumból 

felcsapó füsttel útnak 

indult a mennyországnak 

egy ajándék

Bara Anna
2025.07.25.

játék

nem szeretem a focit
na és
van aki engem nem szeret
pedig mintha én is labda lennék
egy agyonrugdosott amit
fel-fel vesznek
azután félrelöknek

és elkezdik vagy épp folytatják
valami újjal vagy beválttal
na nem egy márkással
arra nem telik és 
nem is mernének belerúgni
esetleg nézegetik és csodálják
ahogy egy ilyen csodát illik

de ha már a meccset lefújták
és alig lézengenek a pályán
és a lelátón
időnként akad aki bátortalanul
felvesz és körbelesve nehogy 
észrevegyék megcélozza a kaput
és belémrug

legtöbbször a kapu mellé
hiszen az idő már elhasznált
gyenge lettem 
szinte ősszenyomható

én már nem is akarom a 
focipályát végigszántani
a kapu maradjon az erőseké
de azért megnézném 
az időt melyik fogja legyőzni

tudod inkább mi szeretnék lenni

pöttyös labda

Bara Anna

2025.07.23.

Papírfecni - átirat

/Ezen a címen:  Ottfelejtve - és A remény listája címen is futott a Facebookon; Előbbieket írtam át/húztam meg./

valaki ma a nevemet 
hordta a zsebében
papírfecnin
gyűrötten
mint egy rég lejárt listát
amin még szerepeltem
nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az
mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékszik rám
csak úgy 
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén
jelentéktelenül
de megőrízve

Bara

2025.05.24.

Dokkra ez a változat: 2025.07.23.

"J. A. levele Horger Antal úrhoz" 2.

 Horger Úr!

ez a nép egyszer megbecsül
magának melle mig feszül
hiába minden küzdelme
ellenem nem küzd majd elme
lehet az érzés még hibás
hogy ma sem ettem nem vitás
maga nem tudja mit jelent
ha éhség hajt sok agylebenyt
nem kívánom hogy megértse
ha belegondol megérte
nekem az élet nem karácsony
tiszta a szívem de belátom
a kettőnk közti különbség
annál több volt mint különcség
hiába tanult koponya
szavát lesi padok sora
engem nem lehet megtörni
embert sem fogok én ölni
lehet egy sínpár végzetem
mégsem tagadom nézetem

JA

Bara Anna

2025.07.21.

beismerő üzenet

 Válasz erre: https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=QmFsdGF6YXI=&rare=6356

a kardomba mégse dőlök
hogyha néha félreköltök
komolyabban kéne vennem
de kisördög alszik bennem
hogyha ébred s éppen rosszkor
ráüvöltök neked rossz kor
de nem hiszi és úgy nyaggat
képernyőmre verset aggat
kezem fogja agyam gyúrja
anyját szidom újra s újra
de csak röhög s hátam bökve
két szarvával földre lök le
úgy üvölti szinte fájó:
nem lesz költő nagyságábó'

2025.07.20.
Bara

"J. A. levele Horger Antal úrhoz"

 
Az Isten a múltkor fent kézen fogott.
Na, ne búsulj fiam! - s még annyit mondott -
a földi léted, - mert pokollá tette -
ne resteld megírni, szíved kikezdte!
Írd meg, hogy a földön te lettél nagyobb!
(Lehet az ő neve kisbolygón ragyog.)
Itt téged tisztelnek holtod után is.
Költőként nem szimplán vagy populáris.
Horger meg forogjon a Galaxisban!
Nem eszét, jellemét biflázzák kínnal!

 *

 Megosztom Horgerkém, de még kipótlom,
te vagy a susnyásban én meg a trónon.
Én egész hazámat ma is tanítom!
Te meg a pokolban, ahogy gyanítom.
Éltem és halálom közismertté tett,
mert egész hazámat neveltem szépnek.

Halálom után kelt 88 évvel.
Jegyeztem a Dokknak kínnal, és hévvel.
JA

* 

Bara Anna
2025.07.20.

Dokk pályázatra

az ajándék

 (abszurd a születésről és a halálról)

eleinte csak csodálták
majd óvatosan bontogatták 
a díszcsomagolást

kíváncsian nézegették 
hol hogyan nyissák fel
a dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 
vették kézbe de idővel 
megtanultak jóban-rosszban
együttélni vele

mindaddig amig tehették

a doboz közben 
egyre gyűröttebb lett
a benne féltve őrzött 
alig felismerhetőre kopott

és eljött a nap amikor 
újra dobozba került
s a krematóiumból felcsapó 
füsttel útnak indult 
a mennyországnak
egy ajándék 

Bara Anna
2025.07.10.-15.-20.

neked már - 3

az ég kicsi tócsa. átugrod könnyedén.
nem kell hallgas szóra. benned a csend zenél.
nézlek ahogy játszol. a felhők bárányok.
bár neked nem jászol, s nincsenek bálványok.
minden csillag ismer. imélben üzentem:
hosszú út porában ért véget küzdelmed.
fogadjanak úgy, mint királyt a serege.
akkor is, ha végül a vérből lett elege.
itt most semmi extra. még éppen béke van.
az isten nem pesztra. bár mindig észbe kap,
a gyeplőt nem fogja. már mások döntenek.
lehet jobb odafent, 'hol fegyvert nem töltenek.

2024.04.16.-2025.07.19.

Bara

Dokkra végül ez a verzió lett feltöltve. 2025.07.19.

neked már - 2

az ég kicsi tócsa. átugrod könnyedén.
nem kell hallgas szóra. benned a csend zenél.
nézlek ahogy játszol. a felhők bárányok.
bár neked nem jászol, s nincsenek bálványok.
minden csillag ismer. imélben üzentem:
hosszú út porában ért véget küzdelmed.
fogadjanak úgy, mint királyt a serege.
akkor is, ha végül a vérből lett elege.
itt most semmi extra. még éppen béke van.
az isten nem pesztra. bár mindig képbe' van,
a gyeplőt nem fogja. már mások döntenek.
lehet jobb odafent, 'hol fegyvert nem töltenek.

2024.04.16.-2025.07.19.
Bara

az érthetetlen (végleges verzió)

háztetőkön
csúszdázott a fény
s a sötét után
vetette magát

hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat
nyaldosta néhány láng

tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
sikolyokat oltva
s a bakancsok között 
egy kutya rohangált
hangos ugatással

az összeégett 

holttestnek 

nem volt 

szeretet-illata

Bara Anna

2025. 07.07.-13.

Végleges verzió a Dokkra: 2025.07.14.

érthetetlen, pedig jelezte

háztetőkön
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után
vetette magát

hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat  
nyaldosta néhány láng

tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok
között egy kutya rohangált
hangos ugatással

az ugatást lassan 
fájdalmas vonítás 
váltotta majd 
halk szűkölés

az összeégett 
holttestnek már 
nem volt 
szeretet-illata
ahogy melléfeküdt

Bara Anna

2025.07.07.-11.

Az "érthetetlen" versem átirata.

az ajándék (abszurd)

eleinte csak csodálták
majd óvatosan bontogatták 
a díszcsomagolást

kíváncsian nézegették 
hol hogyan nyissák fel
a dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 
vették kézbe de idővel 
megtanultak együttélni vele
a szeretetüket megosztva

jóban-rosszban támogatni
mindaddig amig tehették
*
közben a doboz 
egyre gyűröttebb lett
a benne féltve őrzött 
alig felismerhetőre kopott

és eljött az nap amikor 
újra dobozba került
s a kemence felcsapó 
lángjaiból útra indult 
a mennyországnak
egy ajándék 

Bara Anna

2025.07.10.

2. verzió

eleinte csak csodálták

majd óvatosan bontogatták 

a díszcsomagolást

kíváncsian nézegették 

hol hogyan nyissák fel

a dobozt hogy ne sérüljön

kezdetben bátortalanul 

vették kézbe de idővel 

megtanultak együttélni vele

mindaddig amig tehették

a doboz közben 

egyre gyűröttebb lett

a benne féltve őrzött 

alig felismerhetőre kopott

és eljött a nap amikor 

újra dobozba került

s a kemence felcsapó 

lángjaiból útnak indult 

a mennyországnak

egy ajándék 

Bara Anna

2025.07.10.-15.

az érthetetlen 3. var.

háztetőkön 
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után 
vetette magát 

hajnalodik
zizegte sok falevél 
míg kormos hátukat  
nyaldosta néhány láng 

tűzoltófecskendők 
kígyóztak vízterhükkel 
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok 
között egy kutya rohangált 
hangos ugatással 
ismert szagokat keresve 

az ugatás lassan lemondó
vonításba ment át 
ahogy egyre mélyebb 
sebet vájt benne a hiány 

nem értette hogy az
összeégett holttestnek 

már nincs többé 

szeretet-illata

Bara Anna
2025.07.07.-08.

Dokkra "az érthetetlen" címmel feltöltve. 07.08.

fénytörés - 3.

az utca 

hatalmas kondenzcsík

volt az álmos házak

bagolyszemei között

a szánkók 

mint csillagraj repültek 

az út emelkedőjéről a 

végtelennek látszó

havas estbe

a környék csendjét 

csak néhanap szakította 

meg a lópatkók dobogása

vagy motorberregés

míg a hold 

szerény fénytakarót borított

az önfeledt gyerekhadra 

egy felhő úszhatott el

foltos képe előtt 

talán ezért 

nem vette észre a

közeledő buszt

ahogy a gyerekek sem

*

Bara

2025.07.06.-08.-09.

"hótól csillogó" cserélve : havas

"jégkristályos porát szórta " cserélve: "szerény fénytakarót borított"-ra

Dokkra "fénytörés" címmel feltöltve.

Javított: fénytörés () címmel feltöltve Dokkra: 07.10.