múlnak a napok az összefolyt órák
s a rég szétkenődött perctömegek
az emlékeket bennem így is óvják
ki nem mondott féltett szószövetek
az ég köldökében perzselő pirszing
szívemben mégis csak jég tornyosul
egy régi sanzon mi körbeleng s elring
helyébe hiányod társként nyomul
fák között vagy most tán rezdülő ágon
s ha falevélként a vállamra hullsz
a szél dúdolja mennyire imádom
ha alkonypaláston fényként kigyúlsz
2026.10.31.
Bara Anna (Zsefy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése