a focipálya magánya

"az időt mint focipályát 
beszaladnom lehetetlen"
mire elindulok már félidő 
mire kifújom magam 
lefujjàk a mérkőzést 

a kapu tátott szájjal riogat
mintha engem is el akarna nyelni
ahogy a pillanatok labdáit

menekülnék de 
belegabalyodok a hálóba
csak a múlt s az 
ismeretlen jövő jut át rajta

a pillanatba kapaszkodnék
de hiányoznak belőle
a gyermekkori nyarak
a felhőtlen kacagások
a jövő kis csodái

hiába az óvó tekintetek
a felém nyúló segítő kezek
már nem tudom ki ellen játszom 
és meddig
vagy egyáltalán játék-e

az idő kapuja nyitva 
a hálót szétrágta egy más világ
nem fog vissza semmi
csak megyek előre
amig a sípszó meg nem állít

utána a csend


2025.05.30.
Bara Anna


"az időt mint focipályát 
beszaladnom lehetetlen"  idézet Jónás Tamástól. Szárm. hely: Dokk-verspályázat napló.

az anyák sosem halnak

ott lebegnek bölcsődalban

a lépések ütemében

esték csaló meséiben

az anyák sosem halnak

benne élnek minden dalban

ujjuk simít fájdalmat hűt

lelket óv egy világot fűt

az anyák sosem halnak

ha csorbulnak sem tagadnak

vihart űznek s úgy ragyognak

mindíg érezd lesz még holnap

az anyák sosem halnak

csak lágy szellővel elillannak

holtukban is vigasztalnak

szívet marnak de maradnak

2025.05.25.

Zsefy 

a remény listája

/Ezen a címen:  Ottfelejtve - is futott a Facebookon, de jobbnak látom az eredeti címet./

valaki ma a nevemet 
hordta a zsebében
papírfecnin
gyűrötten
mint egy rég lejárt listát
amin még szerepeltem

nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az
vagy csak egy név voltam
amiről rég megfeledkezett

mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékszik rám
csak úgy 
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban

és este
amikor a konyhai neon 
zümmögése megtörte a csendet
arra gondoltam
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén
jelentéktelenül
de megőrízve

Zsefy Zsanett

2025.05.24.

Papírfecni (A későbbi változata: A remény listája)

valaki ma a nevemet hordta
a zsebében
papírfecnin gyűrötten
mint egy rég lejárt lista
amin még szerepeltem.

nem tudom tudta-e
hogy én vagyok az - 
vagy csak egy név maradtam
valami áthúzandó
amit elfelejtett megvenni.

mégis
egész nap úgy éreztem
valaki emlékezik rám
csak úgy 
véletlenül
ahogy a kulcs zörren
egy régi kabátban

és este
amikor a konyhai neon 

szórta a csendet
arra gondoltam
talán valahol még
össze vagyok hajtva
egy sötét zseb mélyén 

jelentéktelen
de megőrízve

2025.05.22.

Bara