Hallgatózom. Szíved csendes.
Abban más már sosem fér el.
Kitöltötted rég a teret,
ahogy nappal, minden éjjel.
Hantok felett Hold enyeleg.
Csillagoknak lenne párja.
Szeretkezne, de nem lehet.
Az Úr őket másra szánta.
Itt maradok. Ez a végzet.
Föld kérgével betakarnak.
Követ raknak fölém vértnek.
Tudom Isten megtagad majd.
Hajnalodik? Az nem az ég.
Csak az ásó széle villan.
A méret itt éppen elég.
Lelkem úgyis hozzád illan.
2013.06.18-2016.07.04.-2021.02.12.-2022.06.19.
Zsefy Zsanett-Bara
*
Egy szerelmi öngyilkosság mementójául. (2013.)
