akkor is

nem rohanok eléd már
csak lassan lépdelek
kiszámítva előre
minden fáradt lépésemet
gondosan megtervezve
a napom
meddig mérjem
amiből Isten egyre többet
visszakapott
már csak kínlódom
hogy a cipőt lehúzzam
a boltból sem tudom
mit mondtál mit hozzak
a szemem előtt résnyire nyílik a tér
a tisztáson játszik egy kis gyerek
vagy jómagam látom míg révedek
- anyám apám is rég halott -
de én akkor is úgy játszanék még 
életet 
angyalom

2010.02.14.-08.19.-2022.01.31.

még azelőtt

majd egyszer 
újra közelebb kerülnek egymáshoz
úgy mint régen
amit már képtelenség visszagöngyölíteni
hogy mikor s mitől szakadt meg

egyszer 
vigasztalja magát
hisz érezhető hogy ő is akarja
valahogy mégsem megy 
olyan könnyen mint a másikójukkal

csak ne lenne olyan közel
az a távolinak érzett egyszer
amiről jobb lenne lekésni
még lehet hogy akkor 
egyszer valóra is válhatna

2022.01.29.

sokadik

egymásra hangolva - 2.

sosem panaszkodik
pedig már tele van áttétekkel
így én sem kérdezem
szinte tabu
ahogy az is hogy 
nélküle sehogy tovább

nem mondhatom
hogy sima volt az út eddig
de minden szekér megdöccen 
ha göröngyös útra ér
azért együtt az mégsem a magány

mostanság rászoktunk
a bolondozásra
ő elváltoztatott hangon
beszél s mókás dolgokról fecseg
én meg veszem a lapot

a gyerekek előtt titkoljuk ezt a 
túlélő játékot
még bolondnak néznének

2022.01.30.

sokadik

korábbi címe:  rák

a lepedő

 
ahogy nézte szinte várta
hogy megmozdul

de csak a szél libbentette fel a szélét

a kitárt ablak a protokoll része 
a kedves szó már nem
az almazöld
most rideg és visszataszító volt
pedig szerette 

úgy távozott hogy el kell felejtse
a csendet az almazöldet
a lepedő takarta arcot

az utolsó cigaretta füstjére fog ezután 
gondolni 
amit együtt szívtak el apjával 
a kórház udvarán

2022.01.29.

sokadik

a szerelemről másképp

a legszebb percek ott lapulnak 
szétszóródva a járdán
a macskakövek repedésébe akadt 

tűsarkú cipők nyomvonalán 
a kopogó cipősarkakban
a hófúvásban kesztyűmelegbe simult 
kézfogásokban 
ölelések láthatatlan nyomaiban
a kabátokon
a szerelmesek széltől lobogó sáljában 
amibe egy-egy csók után
szemérmesen bújnak el az ajkak

de tavasszal tenyerükben már 
napcseppek ragyognak
s míg a fák lombja felhőtölcsérbe harap
hajukból sugarat fon a szél

2022.01.22.
Bara

anya mackóban (5)

bevillan még most is 
milyen büszke voltam
amikor az utcán 
utánad fordultak
a ruhádat honnan
 
hányszor terveztem hogy 
a világoskék helyett 
veszek egyszer újat
legalább tíz éve 
otthon csak mackóban
 
de neked nem kellett 
kényelmes megszoktad
 
már 
nem érdekelt divat 
vagy mit szólnak mások 
én is úgy két éve 
egy bordót használok
a cigitől égettet 
arra cseréltem le 
 
nem mintha nem vágynék 
de kényelmesebb benne
visszaszámolni

2020.01.15.-2021.04.20.-2021.05.24.
Bara Anna

s eltűnünk hír-telen

ha vakvágányra szaladt a jelen
oly mindegy  hogy a váltó romlott el
vagy a jelzőfény hamis
a szerelvény előtt
elfogyott az út
vagy felszedték a sínt

nincs értelme megfújni a sípot
ha fehér kendőt lengetnek az érvek is

miközben kihűlt fészket ver le
egy pillantás alatt a vihar
még visszafelé szaladnának a fák
de nincs már ragaszkodás
mint gazdának a földhöz
a talpalatnyi más értelmet nyer:

az egy kereszt
egy csoportos jajdulás
néhány fáradt lépés
sete-suta kézfogás

s valahol a közeledben
észre sem veszed hogy
a dübörgést felváltó némaságban
egy lélek kér feloldozást

-2022.01.10.
Bara
*
végleges: -2022.01.11.
s eltűnünk hír-telen

ha vakvágányra szaladt a jelen
oly mindegy hogy a váltó romlott el
vagy a jelzőfény hamis
nincs értelme megfújni a sípot
ha fehér kendőt lengetnek az érvek is

miközben egy pillantás alatt
kihűlt fészket ver le a vihar
még visszafelé szaladnának a fák
de már nincs ragaszkodás
mint gazdának a földhöz
a talpalatnyi más értelmet nyer

az 

egy kereszt
egy csoportos jajdulás
s valahol a közeledben
észre sem veszed hogy
a dübörgést felváltó némaságban
egy lélek kér feloldozást

 - 2022.01.11.

Bara

**************

 A vers eredetije:

(ki)úttalan - 2

labirintusban kószál

a szakállt növesztett idő

tömör falak között

rést sem találva

már szökni is felejt

a régi indulat

cementbe préselődött

s most puszta lenyomat

mint millió évvel ezelőtti lelet

vakvágányra szaladt a jelen

a váltó romlott el

vagy a jelzőfény hamis

oly mindegy

a szerelvény mögött elfogyott az út

vagy felszedték a sínt

nem tudni

így értelme sincs hogy megfújd a sípot

már fehér kendőt lengetnek az érvek is

de még visszafelé szaladnának a fák

miközben kihűlt fészket ver le

egy pillantás alatt a vihar

nincs ragaszkodás

mint gazdának a földhöz

a talpalatnyi más értelmet nyert

egy kereszt

egy csoportos jajdulás

néhány fáradt lépés

sete-suta kézfogás

s valahol

a közeledben

észre sem veszed hogy

a dübörgést felváltó némaságban

egy lélek kér feloldozást

Zsefy Zsanett

2011.05.30.

ELVÁLASZTHATATLANOK, avagy Ők és én

olyanok voltak 
mint Nap és a fénye
akár a bolygó s 
annak a holdja
úgy igazodtak 
hozzá hogy újra
benne szülessen 
mi meghalt már rég

nem tudta senki
akkor ha semmi
hogyan vezette 
őket az út
s mikor ölelték
ők lettek szentély
nem riasztotta
el messzeség

most mint a lepke
fényt keres este
de ősei fénye
régen kihunyt 
Isten szemébe 
ha belenézhetne
talán meglelné
de tudja az már csak 
illúzió

2021.09.12.-2022.01.02.
Bara

OK

azt hittem végre minden oké

de semmi sem volt az

sem az elején sem a végén

az elején nyilvánvaló volt hogy

csak azért mert még az nem a vége

a végén meg egyértelművé vált

hogy ha az elején még nem oké

akkor miért pont a végén

végül végre beláttam hogy

elejétől fogva csak az volt

ami végig kitartott

s így valójában mégis minden oké hiszen

semmi sem okozhatott csalódást

*

Valamikor 2018-ban

Bara

*