a csend árnyékában - 2

egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben

este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem

nem volt ott sem ma
se holnap
s a tegnapok
ördögszekér hátán
elmenekültek

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt
hallgatag
gyengén
összemenve

és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak

s a tükrökre fekete
terítők kerültek


2020.04.23.-2020.04.28.
Bara Anna

a csend árnyékában

egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben

este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
s ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem

nem volt ott sem ma
se holnap
és nem ismertem meg benne
a tegnapot

mintha ördögszekér hátán
elmenekült volna

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt hallgatag
gyengén
összemenve

és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak

s a tükrökre fekete
terítők kerültek

*
(Öregmama emlékére)


2020.04.23.-2020.04.27.
Bara Anna

hiábavaló sorok

Gondolatok, amik a zene hallgatása során elszabadulnak. Amikor a valóságtól elrugaszkodva a zene inspirálja a verset:
torkomból utánad sikoly sem hasad küszöbön küszködik tétova hit két ajtócsapódás között a fagyban oda-vissza érvként rekedt odakint    egy hang sem szól tisztán hamisan vibrál csak sálba köhögött dalra telik gégefő ugrál hangszalagok húrján de siket e világ s a rés néma is   csillagok peregnek hol szél rebbent fel szitaszövet alá rejtett magányt kő alatt búvó kígyót melengettem marásától félve engedem tovább   *   kitépem a szívem hogy neked adjam holdszemed burokban lélekhomály ruhámba a hűvös csendszag telepszik mellemen tátongó az érzéshiány   már kitéptem a szívem neked adtam jaj csak a föld szíve dobbant meg rá hol érfalat egykor szerelmed marta realitás mossa a sejtés nyomát   elárvult ereimben megalvadt vágy vagy magzati pózban halott kegyelem nincs szer mi gyógyírként sebem lezárja szalmaszál voltál ma utolsó kenetem 2012.04.10. Zsefy Zsanett (Bara Anna)

csendben élt ahol

egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben
este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat

kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
s ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak

ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem
nem volt ott sem ma
se holnap

és nem ismertem meg benne
a tegnapot
mintha ördögszekér hátán
elmenekült volna

titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt hallgatag
gyengén
összemenve
és a négy évem mellette
óriásnak tűnt

míg egy éjjel
kinyílt minden ablak
s a tükrökre fekete
hímzett kendők kerültek

*
(Öregmama emlékére)
*

2020.04.23.
Bara Anna

Virtuális locsolás után

Ne szomorodj, majd jövőre
lesz puszi és csoki bőve'.
Addig a sok tojást őrzi
kotlós mama, s ki is költi.
Még több tojás gyűlhet neked,
piros hímesre festhetem.
Megölellek akkor végre
ez évit is hozzá téve.

2020.04.04.

mindörökké

száll a gólya
és száll a fecske
csernobil is
újra festve
szél sem nyugszik
tavaszt követ
nyárba fordult
sugárszövet

tarka őszben
íz is csurran
télbarázdán
csupasz lyukban
bújik s éled
holnap rügye
vírus halál
nem az ügye

kéretlenül
kivirágzik
ázik terem
s majd meglátszik
lesz e még egy
start a jónak
vagy mit féltünk
bevált jóslat

ne hagyjuk hogy
tántorítson
egy kis semmi
ránk pirítson
verjük le a
koronáját
mi gúzsba köti
ember lábát

ámen

2020.04.01.-2020.04.02.
Bara

mégis maszkot vesznek fel

kettőezerhúszban
a világ
halálsorán
kegyelmi kérelmükre
várnak
a hatvanöt éven
felüliek

maszk mögé bújik
fiatal
öreg
maszk mögé bújik
a halál
nem használ átok s
a hited a
lélegeztetőgéppel
elszáll

akik vannak és
lesznek
mint letépett szirmok
hányódnak a szélben
súlytalanul

vetődnek
erre
vetődnek arra
a jövő vándorainak
lehet
sehová
tart az út

2020.04.01.
Bara (Zsefy)

... azaz pont pont pont

és száll a gólya
és száll a fecske
csernobil is
újra festve
szél sem nyugszik
tavaszt követ
nyárba fordult
sugárszövet
tarka őszben
íz is csurran
télbarázdán
csupasz lyukban
bújik s éled
holnap rügye
vírus halál
nem az ügye
kéretlenül
kivirágzik
ázik terem
s majd meglátszik
lesz e még egy
start a jónak
vagy mit féltünk
bevált jóslat
.
.
.
de ez a világ
örökéltűn
ne maradjon
ember nélkül

2020.04.01.

Bara (Zsefy)