Bakkné Szentesi Csilla
szabad akarat
apám sosem hivatkozott a sorsra s míg legyintett az égi hatalomra utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve pupilláiban rekedt a múlt otthon a panasz egyre halk szavúbb lett a fájdalom útvesztőjében törötten botorkált tovább anyám elméjét a szenvedés pórázra fogta haladni csak addig hagyta amíg ráébredt holnap apám után s mire bekúszott a hajnal vörösét fehérre cserélték s a bajjal a kórházi ágy másra várt alig két évbe tellett hogy az égbolton ismét strasszként sejlett minden gyémánt véletlen - gondoltam mind a kétszer mert könnyebb volt azzal élnem mint a kései felismeréssel hogy talán de a zárójelentés arról nem szólt |
korábbi változat:
Bakkné Szentesi Csilla
szabad akarat
apám sosem hivatkozott a sorsra s míg legyintett az égi hatalomra utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve pupilláiban rekedt a múlt otthon a panasz egyre halk szavúbb lett a fájdalom útvesztőjében törötten botorkált tovább anyám elméjét a szenvedés pórázra fogta haladni csak addig hagyta amíg ráébredt holnap apám után s mire bekúszott a hajnal a kórházi ágyon vörös folyóvá duzzadt az álma alig két évbe tellett hogy az égbolton ismét strasszként sejlett minden gyémánt véletlen - gondoltam mind a kétszer mert könnyebb volt azzal élnem mint a kései felismeréssel hogy
talán
de a zárójelentés arról nem szólt |
1 megjegyzés:
2018.10.02.
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt
otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
vörösét fehérre cserélték s a bajjal
a kórházi ágy másra várt
alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy
talán
de a zárójelentés arról nem szólt
Megjegyzés küldése