(A "44" átirata)
már nekifogtam párszor és
elolvastam tucat emlékezést
az én soraim olyan
szenvtelenek mintha
nem lenne mögötte semmi érzés
mintha két hónap összes
reménye és kínja lemarta
volna a varokat
már majdnem begyógyult az
összes seb de újra
felszakította a kapcsokat
hogy komolyan gondolta-e
vagy sem nem ér már el
hozzá sem szó sem üzenet
választ hiába várunk az
összes válasz idelent rekedt
pedig vonzotta a fény ameddig
-
de
az ajtón kicsente mégis mind
2018.02.19.-02.28.
Zsefy Zsanett
2018. február 28., szerda
MúlanDOKK-osaim 2018.02.28-án
2018. február 20., kedd
lesújtó
szavak röpülnek csillagok
papír egemen szárnyalok
füstöt okádó képzelet
szivárvány ívvé így lehet
mondatszalaggá versekké
széttöredezve is teljessé
rámozdul néhány agy s lelő
előtted százé volt menőbb
kortársad vagyok olvasom
szétszaladt forma s tartalom
ez a jövő és nem a rend
abban nem látszik az új trend
kiáll és kiált csak úgy löki
aki nem érti (azt) fellöki
összeköt szétszed (és) kitálal
meghökkent s ettől imádjam?
2018.02.20.-21.
Zsefy Zsanett
2018. február 19., hétfő
44
Jagos István Róbert emlékére (1974.03.26.-2018.02.10.)
már nekifogtam párszor és
elolvastam tucat emlékezést
az én soraim olyan
szenvtelenek mintha
nem lenne mögötte semmi érzés
mintha két hónap összes
reménye és kínja lemarta
volna a varokat
már majdnem begyógyult az
összes seb de újra
felszakította a kapcsokat
hogy komolyan gondolta-e
vagy sem? nem ér már el
hozzá sem szó sem üzenet
választ hiába várunk az
összes válasz idelent rekedt
pedig vonzotta a fény ameddig
több volt mint sziluett
végül az ajtón mégis kicsente mind
ami addig éltette negyvennégy év
tavaszán s telén
már nekifogtam párszor és
elolvastam tucat emlékezést
az én soraim olyan
szenvtelenek mintha
nem lenne mögötte semmi érzés
mintha két hónap összes
reménye és kínja lemarta
volna a varokat
már majdnem begyógyult az
összes seb de újra
felszakította a kapcsokat
hogy komolyan gondolta-e
vagy sem? nem ér már el
hozzá sem szó sem üzenet
választ hiába várunk az
összes válasz idelent rekedt
pedig vonzotta a fény ameddig
több volt mint sziluett
végül az ajtón mégis kicsente mind
ami addig éltette negyvennégy év
tavaszán s telén
2018.02.19.
Zsefy Zsanett
végleges:
mert nem tudtuk hogy visszaszámol
már nekifogtam párszor és
elolvastam tucat emlékezést
az én soraim olyan
szenvtelenek mintha
nem lenne mögötte semmi érzés
mintha két hónap összes
reménye és kínja lemarta
volna a varokat
már majdnem begyógyult az
összes seb de újra
felszakította a kapcsokat
hogy komolyan gondolta-e
vagy sem nem ér már el
hozzá sem szó sem üzenet
választ hiába várunk az
összes válasz idelent rekedt
pedig vonzotta a fény ameddig
visszatükrözték a szemek
de mégis kicsente a dalait
most a Tejút csigolyáin rezgenek
2018. február 11., vasárnap
Jagi-hiányok
hogy hányszor halt meg végülis
nem számít már ha köztünk nincs
mert a versbe oldott gondokat
kristállyá érli a gondolat
tudjuk elment de meg nem holt
hisz bennünk él ki költő volt
2018.02.10.
Zsefy Zsanett
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)