Mint régen...alig-mozgás...mindenki a maga kis pecsenyéjét sütögeti a kánikulában?
2017. június 23., péntek
2017. június 17., szombat
szótlan halál
amikor a házak faláról
lecsordultak az árnyak és
aszfalttengerbe merültek mind
magukkal vitték a mosolyunkat
s mi felváltva igyekeztünk kimenteni
amíg a szurok-sűrű hallgatástól fuldokoltunk
a némaság minket is lehúzott a mélybe
a fény hiába dobott hálót
belegabalyodott testünket már
semmi sem szabadíthatja ki
2017.06.17.
Zsefy Zsanett
DOKKON:
Bakkné Szentesi Csilla
szótlan halál
amikor a házak faláról lecsordultak az árnyak és aszfalttengerbe merültek magukkal vitték a mosolyunkat s amíg felváltva igyekeztünk kimenteni a szurok-sűrű hallgatástól fuldokolva a némaság minket is lehúzott a mélybe a fény hiába dobott hálót belegabalyodott testünket már semmi sem szabadíthatja ki |
A Dokkon az alábbi verzió van 2017.07.14-től:
Bakkné Szentesi Csilla
szótlan halál
a házak faláról lecsorduló árnyak
aszfalttengerbe merültek és
magukkal vitték a mosolyunkat
amíg felváltva igyekeztünk kimenteni
a szurok-sűrű hallgatástól fuldokolva a
némaság minket is lehúzott a mélybe
a fény hiába dobott hálót
belegabalyodott testünket már
semmi sem szabadíthatja ki
a házak faláról lecsorduló árnyak
aszfalttengerbe merültek és
magukkal vitték a mosolyunkat
amíg felváltva igyekeztünk kimenteni
a szurok-sűrű hallgatástól fuldokolva a
némaság minket is lehúzott a mélybe
a fény hiába dobott hálót
belegabalyodott testünket már
semmi sem szabadíthatja ki
2017.06.17.-2017.07.14.
Zsefy Zsanett
Zsefy Zsanett
*
2017. június 13., kedd
színezd újra 2.
kicsordult a felhő
az ég ablakán
talán anyám feledte
azt kitárva
mikor egy eltévedt viharmadár
csőrében felvitte
apám karjába
pedig itt ülnek most is
velem szemben
s hogy egyszerre szólnak
minden rendben
helyre igazodnak a
pillérek oszlopok
de az égi teknő kékítője
már feloldott minden
szivárványszemű holnapot
2017.05.22.-2017.06.13.
Zsefy Zsanett
az ég ablakán
talán anyám feledte
azt kitárva
mikor egy eltévedt viharmadár
csőrében felvitte
apám karjába
pedig itt ülnek most is
velem szemben
s hogy egyszerre szólnak
minden rendben
helyre igazodnak a
pillérek oszlopok
de az égi teknő kékítője
már feloldott minden
szivárványszemű holnapot
2017.05.22.-2017.06.13.
Zsefy Zsanett
2017. június 12., hétfő
szeretni bele és ki
az ember azt hiszi soha
és egyszercsak mégis
bár kezdetben egy nagy csoda
mégsem tart ki végig
ami rövid lehet öröm
ha kisiklik ne bánjad
hogyha hosszán sosem töröd
fejedet azt válaszd
2017-06-12.
Zsefy Zsanett
2017. június 10., szombat
Ott vannak, de minek
A "színezd újra" kihullt...a "Szigethy tanár úr" című helyére ma - 06.13. - feltettem a "színezd újra (2)" variációt...lehet 13-án ballépés volt részemről? Eddig nem hozott rosszat ez a dátum...
Az olvasások számából 30-at le kell vonni, mert az az előzőhöz tartozott.
Az olvasások számából 30-at le kell vonni, mert az az előzőhöz tartozott.
2017. június 5., hétfő
Szigethy tanár úr
az öreg kicsi volt és
mókás
ha minden klappolt jókat
horkantott
ha nem stimmelt azért is szívta
az orrát
még koncert közben is hiába
nem való
ha a zenekar félrehúzta
a karmesteri pálca kiszámolt röppályán
repült
s a próbatermen át követte szivacs majd
a kréta
kezében többet volt bármelyik mint
a hegedű
végül csak egy virágcserép
maradt
mert mi röhögve eltüntettük az összes
többit
s mire összeszokott végre
a banda
utolsó útján
kísérhettük
2017.06.05.
Zsefy Zsanett
2017. június 4., vasárnap
kéretlen érzéstelenítés
már mindennapos hogy bárhol és bármikor
most úgy tűnik
a hamisság soha el nem fárad
vörös tócsákban szegek pörögnek
és lassan bizonyosság lesz a gyanakvásból
ahogy a fals illúziókból emelt várak
sorban összeomlanak
elfogynak a szimbólumok is
a kezeletlen sebek érzéketlenek
az üvöltések kiszűrhető háttérzajok lesznek
csak nehogy megszokottá váljon
hogy más éled újra az utolsó lélegzetedben
2017.06.04.
Zsefy Zsanett
most úgy tűnik
a hamisság soha el nem fárad
vörös tócsákban szegek pörögnek
és lassan bizonyosság lesz a gyanakvásból
ahogy a fals illúziókból emelt várak
sorban összeomlanak
elfogynak a szimbólumok is
a kezeletlen sebek érzéketlenek
az üvöltések kiszűrhető háttérzajok lesznek
csak nehogy megszokottá váljon
hogy más éled újra az utolsó lélegzetedben
2017.06.04.
Zsefy Zsanett
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)