Versem a Dokkon

Napra forgó

Törmelék

...átirat...


Bazalt a szívem, mészkő a testem.
Talán egy szobor vagyok fent Pesten.
Lehet csak álom s most operálod.
Szétboncolod majd. Nem a te károd.
De olyan kemény, szike nem fogja.
Nem segít az sem: mellkasom csonka.
Amint a vigyor, szánalom kiül
arcodon látom, hogy rajtam derül.
A véső koppan s százfelé robbant
kőszívem százszor vissza kell lopjam.


eredeti: 2014.05.19. - átirat: 2016.06.17.
Zsefy Zsanett

Tizenegyes...

Na nem a foci EB-n.... még javában tart az Ausztria-Magyarország mérkőzés...
De a Dokkon az alábbi 11 versem lett maradanDOKK:

Bakkné Szentesi Csilla	a lelki fájdalom anatómiája (2)			419
Bakkné Szentesi Csilla	Anyám hangja ()			123
Bakkné Szentesi Csilla	empátia			270
Bakkné Szentesi Csilla	fagyos, forró			972
Bakkné Szentesi Csilla	képmás			340
Bakkné Szentesi Csilla	Látogatás-ok ())			303
Bakkné Szentesi Csilla	leszakadt			467
Bakkné Szentesi Csilla	Már a kezem se a régi ()			345
Bakkné Szentesi Csilla	Megszállott -			545
Bakkné Szentesi Csilla	toporgó ()			315
Bakkné Szentesi Csilla	Vasárnaptól (2)			351

MEGFOGHATATLAN - (Árnyék)

átirat 2.


Téblábol, köztünk tekereg. Sok millió év torán
a gyászolt vagy épp éledő? Nem mutatja meg korát.
Melléd szegődik nyomtalan. Nem érint időt, s teret.
Ha rád talál, mint más világ, nem alkudozik veled.

Tétován elindul. Tántorog. Lépked komótos sután.
Majd fal mellé lapul, didereg, míg eped a fény után.
A sarokra érve eltűnik. Egy sikátor elnyeli.
Az utca torka a házfalakról az aszfaltra köpi.

Ha reflektor vakít, és éjbe vész kinek is tűnne fel
- senki sem látta -, hogy ott feküdt szélesen terülve el.
Nem mozdul. Lassan pirkad, ám az ereje egyre fogy.
Egy halk sóhaj sem hangzik fel, ha a Nap elébe rogy.

A fénnyel éled, s holta is tőle függ. Ne feledd,
egymás nélkül a Föld sem az, aminek képzeled.

2012.02.09.-2016.06.01.

Zsefy Zsanett